Cloverfield
/2008/
Intro
Az év egyik legjobban várt filmjének megasikere? - teszik fel ezt a kérdést néhány helyen, majd sokan bólogatva szánják rá magukat a válaszra, mégpedig egy határozott Igenre. De vajon mitől lehet ez olyan jó? És itt megint csak egy újabb megválaszolandó kérdésbe ütköztünk, amelyre a cikk során mindenképp érdemes lesz majd kitérni, de előtte nézzük meg, hogy pontosan mit is tudunk magáról a darabról.
25 millió kellett ahhoz, hogy megszülessen. A producer J.J. Abrams (Lost), a rendező Matt Reeves , a forgatókönyvet írta Drew Goddard. Ja és ha nem mondtam volna: amerikai sci-fi. Hmm.
Elsősorban a Blair Witch projectet utánozza, másolja, ahogy az hallható, már csak ilyen „doku” jellege miatt is.
A sztori
Főhősünk Japánba készül, és haverjai egy búcsúpartit rendeznek számára. Amelynek minden pillanatát egy kamerával rögzítik, hogy azt utána majd nézegesse unalmas hétköznapjain. El is kezdődik a party, azonban nem várt fordulatot vesznek az események, és itt nem a megcsalásra, meg a veszekedésre gondolok, hanem arra a szörnyre, a futásra, meg a futásra, meg a futásra….
Értékelés
A történetKörülbelül az első tizenöt perc telik el mindenféle cseverészéssel, meg egyéb hasonló izgalmas dolgokkal, de valahogy ez minket nem tud érdekelni, már elnézést. Persze nem mondhatjuk azt, hogy hosszú lett volna a bevezetés, de mégis kicsit erőtlennek érezzük. Na mindegy. Azonban az mindenképp idekívánkozik, hogy az első perctől fogva már a kamerán keresztül figyelhetjük az eseményeket egészen az utolsó képkockákig.
Aztán elérkezünk ahhoz a bizonyos fordulóponthoz, amit jelen esetben egy jó nagy bumm indít el, és máris számomra érdekesebb kezd lenni a történés, mert hát mégis csak ezért ültünk oda. Szóval elkezdődik a szokásos üvöltözés, sírás, na meg a futás, először a tetőre, majd a rossz választás végett az utcán már a sikoltozó, meg síró emberek közepén találjuk magunkat a kamermannal. Ekkor csapódik be a szobor feje, amint azt már a trailerekből láthattuk, egy picit elgondolkodtató, hogyan is került olyan távol a testétől, de nem érünk rá erre választ keresni, mert jön a még nagyobb bumm. Amit főhőseink egy boltban gubbasztva élnek át mindenféle nagyobb sérülés nélkül. A szörnyünk mindig csak egy –egy pillanat erejéig látható, de egy idő után már kevésbé lesz fontos a személye, mert megjelennek a „kicsinyei”, akik megtámadják a lakosságot. Jönnek a tankok, meg fegyverek, az emberek „hullanak” szóval innen már ismerős a sztori, ennyi elég is volt. Mindent összevetve ez a rész elég izgalmasra sikeredett annak tükrében, hogy a kameramanünk nem mindig tudta egyenesbe tartani a kameráját.
Aztán a végkifejlet következik, ami számomra meglepő korrekt élményként vonul be a történelemkönyvekbe. Mert a szemem előtt láttam már egy jól bevált the end – et, de ehhez képest jó volt.
Más egyéb észrevétel a darabbal kapcsolatban talán az állandó kamera rángatás, amely nem új keletű, nem is kell messze menni példaként ott van, a [REC], aminél nagyon bejött ez a személetmód, de aki nem bírja elviselni ezt az érzést, az inkább jó nagy ívben kerülje mind a két darabot.
A szörny, na meg a látvány tetszett. Bővebben, nem tudom mennyit költöttek pontosan a képi világ stb.. megjelenítésére, de rendben volt, talán egyfajta pozitívumként is említhető ez esetben, mert maga a szörny, meg az alattvalói is rendkívül szépre, akarom mondani rondára, sikeredtek.
Egy pár sor erejéig még szeretnék visszatérni az alapsztorira, amely elég egyszerű, és megszokott. Jön a valami, aztán futnak, meghalnak, a kérdés a háttérben, hogy túlélik-e, igazából semmiben se nyújtana többet ez az alkotás az ilyesfajta témájú daraboktól, csak a spéci kamera vetítéssel, meg a dokumentum jellegével üt el.
Most kicsit SPOILERES leszek, de igazából az idegesített legjobban, hogy nem tudtunk semmit, a szörnyről, honnan a csudából zuhant oda Manhattan-ra, miért port oda, és így tovább, de talán egy esetleges folytatás már erre is ki fog térni.
Szereplők
Akikről semmit sem tudok úgy bővebben. Már bevált szokás, hogy nem nagyágyúkat toboroznak ilyen filmekbe, hanem valahonnan összegyűjtik, keresgélik őket. Próbáltam utánanézni, honnan ismerhetném őket, egyedül csak Odette Yustman (Beth) az, aki még a Transformersbe tűnt fel nem is oly rég, a többiekről nem nagyon tudok, akár a kamerás manuszunk Michael Stahl-David (Rob), akár Lizzy Caplan (Marlena) és Jessica Lucas (Lily) neve számomra „ismeretlenként csüngenek füleimben”. De a lényeg, hogy azért nem vallottak szégyent, bár a jótól is elég messze voltak, na jah.
Pozitívum
Vizuális effektek, némi izgalom, jó befejezés
Negatívum
A történet kicsit kevés volt a trailer tükrében, azért a színészek itt se váltották meg a világot
Outro
Nagy volt a felhajtás ezzel a darabbal kapcsolatban, internetes kampányok, őrület, minden ami azt akarja elhitetni a nézővel, hogy ez jó lesz, majd ezt mutatják a számok is, hiszen a legjobb januári premier nyitány tényét könyvelhette el, majd a kritikai visszhangok is pozitívan csengenek, míg mások godzilla utánzatról beszélnek. Szóval azért ajánlom e darab megtekintését, de nálam ez a nagy hercehurca eléggé érvényét vesztette a film nézése közben s után.
7/10Pontszám