A helyszín tehát egy étterem, telis-tele hibbant, amúgy szerethető arcokkal, akiktől egy szokásos, nem éppen szürkének, s hétköznapinak mondható kábé 24h-át láthatunk - nyitástól zárásig. Egy nap történéseit mutatja meg a Waiting, ami bőven elég arra, hogy megismerjük az arcokat, picit belekóstoljunk az éttermi világba, azaz bepillantást nyerjünk az újfiú által mindabba, ami a fal, vagy éppen az ajtón túl történik éppen. Az egész tehát ezzel az új fiúval, új pincérrel kezdődik el, akit azonnal beledobnak a mély vízbe habozást nem tűrően, akkor, amikor megkérdezik tőle a legelején, hogy mennyire szégyenlős már (kvázi mutogatná a brét random a többi alkalmazottnak, hogy aztán fenékbe rúghassa az illtetőt jó párszor). What? Na igen-igen, egy ilyen őrült társaságban ezzel megy el az idő, a nap nagy része, s ez mindenkire vonatkozik, ez alól ő (az újfiú) sem lehet kivétel. Megtanítják, megmutatják (?) neki a különböző pozitúrákat, s attól a perctől kezdve indulhat is a játék. Mégis meglepetés volt, hogy annyira az elmélet mellett a gyakorlatra nem gyúrták rá a készítők, hanem próbáltak valahogy egyensúlyba tartani a mozit, még a(z ízlés)határokon belül tartani, hogy ergó mindenkinek megfeleljen. S ezért inkább a karaktereket emelte ki a játék részeként, akiket amúgy ilyen brigád hozott össze, ha még nem említettem volna.

 

Nos akkor, ahogy az remélem tiszta volt, nem csak a játékról van szó, hanem a pincéreket, azon kívül a szakácsokat, a főnököt, majdnem minden alkalmazottat megismertetnek velünk a másfélórában, elárulnak egy pár titkot róluk meg ilyesmi, de igazából csak egy valami biztos fél óra után, ami nem meglepetés nagyon, hogy itt tényleg senki sem százas. A bölcs tanácsokat osztogató nagydarabtól kezdve az állandóan rapet nyomató és füvező srácokig van itt idióta karakter gazdagon, akik szállítják a humoros, vagy rosszabb esetben a mosolygós szkénákat.  Jó karakterek, még jobb dumák, ütős befejezés, jó hangulat, nem mindig toppon de akörül egyensúlyozva pipálja ki maximálisan a szórakozás és kikapcsolódás fogalmát. A kezdés volt talán egyedül az, ami kicsit ijesztő volt, tudod, a leggyengébb láncszem a gépezetben, nem igen akart berántani a moziba, de aztán a nem éppen eltalált humorbonbonok kivételével sikerült mégis neki. A hét pontot szóróm rá, s most el lehet agyalni, hogy ki szeretne már ilyen munkahelyen dolgozni. Vajon ez álmaid jobja, s munkatárs köre, vagy sem? Tessék megnézni, s azután dönteni. Egy biztos, unatkozni nem lehet ilyen jányok mellett, akire még a főnők is kiveti a hálóját. El a kezekkel, onnan.