Belenyúltunk a tutiba, kérem szépen. Főiskolai partyk, csajok, meg alkohol minden mennyiségben. Ez az, amit a College kínál nekünk elsősorban, így felvezetésként. Kicsit bésen, kicsit vérszegényen, kicsit rosszul.

 

A főiskola, ahogy azt mindannyian tudjuk, megtapasztaltuk, átéltük? sokkal szabadabb, sokkal királyabb, sokkal lazább, mint a gimánziumi lét, amikor az ember a padban ücsörög, hajt, magol, „kínszenved” leginkább. Egy teljesen, más életstílus válik úrrá az emberen, ugye?!

S hát a filmipar se maradhat le a felnőtté válás folyamatáról, vagy a főiskolai „first day”-ról, életről. Így minden évben betekintést nyerhetünk az amerikai fiatalok, tinik? napjaiba, mindennapjaiba az iskolán belül, és kívül. Ahogy mulatnak, ahogy éppen becsajoznak, bepasiznak, vagy esetleg szerelembe, teherbe esnek. Fiataloknak elsősorban, fiatalokról. Így könnyebb azonosulni a szereplőkkel. Na ja.

 

De Amerikában ennek különösen nagy divatja van. Csak úgy záporoznak felénk az újabbnál újabb alkotások. Hadd lássa az európai embör, hogy is folyik ez, ott náluk. Az apró szépséghibája ennek az egész magamutogatásnak, hogy jóformán mindent ellőttek, és kiaknáztak a pités projekttel, projektekkel. Nem tud újat mutatni nekünk, ha megszakad, akkor sem. Így lesz ez egy B film, ahogy azt már vártuk a kezdet kezdetén, semmi extrával, semmi különös élménnyel. Bár az is igaz, nem is vártunk tőle sokat, csak egy kis szórakozást…

 

Azonban amerika ide, vagy b filing oda, mindig akad és van olyan a földkerekségen, aki vevő és kapható az ilyen vígjátéknak nevezett és aposztrofált filmekre. Oké, most ezek szerint és tudatában, mi is beletartozunk ebbe a rétegbe, népes táborba, ám legyen. Hisz hiába borítékolható a lebőgés már jóval a start előtt, mi akkor is, csak azért is odafigyelünk egyszer, és utoljára. Kell ilyen is. Szimpla hülyeség, ökörség csak lightosan. De azért a College nem éppen mérvadó...

 

3 fiatal, gimnazista gondol egyet - bár ez azért túlzás -, és leugranak a jövőbeni fősulijukba, a hétvégére, hogy megnézzék, átéljék az ottani életet. Erre szokták azt mondani az okosok, tapasztaltszerzés gyanánt. A lényeg a lényegben, hogy ha már egyszer ott vannak, akkor habzsolják az életet, meg kirúgnak a hámból (ez volt a cél). Summa Summarum becsajoznak, trinkülnek és hasonlók. Kell ennél több?

 

Tinivígjáték csak itt, csak most, csak nektek, szokásosan tálalva. Klisé klisé hátán. De hát nem is számíthattunk világmegváltó alkotásra. Van itt három lúzer, hazugságok tömkelege, meg szívatás ezerrel. A jó öreg vakítás, butítás a szokásos karakterekkel, meg jelenetekkel. Így megállapítható velősen, hogy a nulla forgatókönyvből nem tudtak, lehet nem is akartak semmi pluszt kisajtolni a készítők, így aztán pár perc elteltével már csak a humor faktorra támaszkodhatunk, jobb esetben. Ami hát jó párszor menti meg egy, a haza/film becsületét, de ennek vajmi kevés az esélye, így belegondolva, visszagondolva régebbre. A College-t tehát vagy élvezzük, vagy végigszenvedjük, ez a nagy helyzet, kérem szépen.

 

De a humor részleg is, ugyancsak, csődöt mondott vesztére, a mi vesztünkre legalább is. 4-5 poén volt igazán ütős, eltalált, és jóízű, a többi pedig a már jól megszokott erőltetett, sablonos, idétlen humorok sora/sorra. Aminek befogadását embere válogatja, de úgy hisszük nem vagyunk egyedül abbéli véleményünkkel, hogy ez már régen nem trendi.

Ezek szerint, ismeretében és tudatában a College hangulata majd minden percben visszaesik. Mert, hiszen, nem tudjuk élvezni a látottakat, a halottakat, egyaránt. Amikor végre nevetnénk egy jót, úgy isteniesen, akkor sikerül lerombolni a jó kedélyünket egy oda nem illő, kicsit idétlen snittel. Néha unalomba is fullad, valamint a drámai, melódiai résznek, részeknek sajnos nem sok értelmet láttuk és véltük, mi legalább is. Itt aztán nem lehet azonosulni a szereplőkkel, hiába a fentebb tett és említett ígéretünk.

 

A szereplőkről nem nagyon érdemes szót ejteni. Ha megfeszültek volna, ők akkor se tudtak volna ebből magasabb és jobb játékot és élvezeti tényező kihozni, a számunkra. Végtére is, csak azt tették, amit kellett. Azonban, idézzük magunkat sokadszorra, ezen a blogon, ez édes kevés volt a megváltáshoz. Úgy bizony.

 

A College, avagy a tábor a köbön egy erőtlen, néhol unalmas, ízetlen filmecske, így összegezve, megemésztve a dolgokat, amiben sokszor percekig kell keresni egy-egy vígjáték elemet. Értjük és látjuk mi, hogy Amerikában manapság kezd feje tetejére állni a világ, - lehet persze csak filmszinten -, mert minden „lúzer” gyerköcnek akad egy jó csaja, aki mellesleg korábban egy nulla IQ szinttel megáldott egyénnel lógott. Mert, az iskolákban minden bizonnyal és feltehetően csak csajok járnak, nem is akármilyenek, mert a bulikon is literszámra folynak a hordókból az édes nedűk, és mert minden sarkon ki lehet élni a „szippancs” vágyainkat. Na igen, ezek szerint irány a hatalmas USA. De mielőtt végleg lelépnénk mi is egy ilyasmiféle buliba, adunk gyorsan egy hármast, ami még négyes volt korábban, valamikor. Hiába, nem igen ajánljuk, ez van. Álmaimban Amerika visszainteget…