Avagy egy posztapokaliptikus meg valami hasonló "filinggel" megáldott darabbal rukkoltak itt elő a készítők, akik semmit nem bíztak a véletlenre. Visszanyúltak a régi jó öreg gyökerekhez, majd azok alapos tanulmányozása után úgy döntöttek minden bizonnyal és szemmel láthatóan, hogy csinálnak egy újkori(?) mad maxes, 28as, kaptáros, meg sorolhatnám filmek egyvelegét, amelyet majd biztos nem fog visszautasítani a közönség - szerintük. Szerintünk ez még se olyan jól sült el, ahogy azt tervezték, hiszen a bevételi mutatók nem éppen sikeráradatról számolnak be. Sőt. De inkább hagyjuk a bizniszt, és foglalkozzunk magával a filmmel, amely már az előzetes láttán is komolyan gondolta, hogy egy nagyon szép, ki tudja milyen márkájú autóval keresztül tudunk száguldani egy buszon. No, sebaj.

 

***

 

A történet, ahogy mondottam egy kicsit ismerős, próbálták azonban felturbózni, és sikerült is nekik. A lényeg, hogy jön a vírus, és egy fallal választják el a fertőzött és nem fertőzött embereket. Majd pár év múlva, amikor a vírus még inkább és megint csak előretör, akkor hívják az egyszemélyes hadsereget, művésznevén Rhona Mitrat, hogy keressen meg már valakit és valamit a falon túlról, aki majd végett vethet ennek az egész dolognak.

Ennyi a történet és se tovább. De hát nem is vártunk többet az előbb említett tényezők miatt se. Azonban mi mégis jól szórakoztunk a játékidő alatt, mert eléggé jó hangulatú, és jó tempójú alkotást élvezhetünk több-kevesebb sikerrel. A kábé mindig történik valami közhelyes mondat itt azért elsüthető, hiszen egy percre sincs nagyon megállás, pörgés ezerrel egy elég szép főhősnővel, aki keményre vette a figurát az látható volt. És fejébe vette, nem hagyja cserben az emberiséget elpusztulni, hanem minden követ megmozgat azért, hogy a falon túli újjá szerveződött és nevelődött túlélőket, akik nem mellesleg a mad max-ből csöppentek ide, legyőzve véghez vigye a küldetését, még ha fél szemmel is mindig figyelnie kell előre és a háta mögé. De nem kell(et) őt félteni.

Tehát pörgés, izgalom, akció mind-mind megtalálható e múviban, s így igazán örülhettünk, hogy valamicskét sikerült a készítőknek elérni a műfaj jellemzőinek filmre vitelében. Persze nincs bourne-i alázás, de azért egy percre sem jut eszünkbe ásítozni, vagy elaludni. Gratula nekik ezért. Nem akarom nagyon húzni az időt, ezért gyorsan kiemelném az operatőri munkát, amely megérdemli a tapsot a részemről, hisz nem mindig tudtuk követni a nagy sietségben a képkockákat, amelyek szó-szó „jól meg lettek vágva”.

A színészek közül talán Craig Conwayt alias Solt tudnám dicsérni. Hiszen leginkább az ő játéka tetszett meg nekünk. A többiek sajnos elég közepes színészi teljesítménnyel adtak hírt magukról, és ez igaz a főhősnőre is, de hát őt azért már más szemszögből dicséret illeti.

 

***

 

Így a végére annyit lehetne konklúzióként elmondani, hogy hiába a b-s filmekre hajazás, és építés, hiába a kissé gyenge színészi játék, mi nekünk tetszett, és újból mondom jól szórakoztunk a játékidő leforgása alatt, mert tényleg kordában tartott, mert tényleg akció volt a javából, és mert tényleg hullottak a fejek nem csak képletesen értve. Hetes, azaz hetes pontszám a jutalma a Doomsday-nak. És további piros pontja, hogy bármikor újra elővenném megnézni a falon túli világot.