Nos. A képlet egyszerű. Ha a Ten Inch Hero megvolt, akkor már Nick és Norah egyéjszakás kalandja sem maradhat ki a szórásból. Még akkor sem, ha az előbb említett méretes hősökhöz nem tud felnőni, "semmilyen formában sem". Azonban, ez ne vegye el a kedved, és ne is habozz egy percre se, olvasó, mert ilyen tinis dramedy szerűséget is rég láthattál már, szavamra mondom, különösen ilyen jót. Mi van itt, kérem szépen? Tudod te, ezek azok a darabok, amelyeket látva mosoly költözik az orcádra, és kifutnál a világba a legszívesebben, annyira könnyedek, annyira hangulatosak. S azért a két ifjú éjszakai vállalkozása is ad okot némi mulatozásra, de romantikus komédiáról lévén szó, nem minden egy sárga Yugo, és egy Kat Dennings, ennél azért több kell. Indulás, beszállás!
 |
Egy gyors telefon, kétségbeesett próbálkozás a kedvesnél, majd megérkeznek a haverok, és rábírnak, hogy pattanj be a Yugodba, mert nem csak egy lány létezik a világon, és mert koncertezni kéne menni. Ezután beröffen a kis sárga négykerekű, és megkezdődik egy eszeveszett, minden tekintetben különös, felejthetetlen éjszaka, ami megváltoztatja az életedet. Egy szó mint száz erről szól a fáma, mármint a Nick és Norah története. Oké, ez elég gyermeteg próbálkozás volt részemről, és ez az egyéjszakás dolog is sok mindenre mer következni, ezért kicsomagolnám jobban…
Nick, a titánunk még mindig régi csaja után koslat. Hívogatja, mixeket készít neki, jóformán bármit megtenné azért, hogy újra a kedves karjaiba találja magát. Azonban az élet nem oly kegyes hozzá, hisz ez a barátnő már réges-régen túl van rajta, és megtalálta a következő áldozatát. Persze erről főhősünk mit sem tud. Csak beszáll a Yugojába, hogy a bandájával lezavarják a következő koncertet. Igen a bandával, akik odavannak egymásért, mint a barát meg a barátnő. Azaz, hogy melegek. Egyedül csak Nick töri mindig össze a szívét a csajok miatt, ugye. Mert csajok. Következzen a másik véglet. Norah egy szíp leányzó, aki keresi a szerelmet, keresi az igazit. Van barátja, de közbe még sincs. Végső elkeseredésében megy oda, a koncert közben kinézet fiúhoz, és akkor elcsattan a csók, ami aztán elindítja a lavinát.
Szó se róla kellemes meglepetés volt ez a darabka. Nagyon szerethető, bájos, kedves, aranyos történettel, ami aztán képes megfogni az embert, akkor is ha az éppen rossz hangulatban ül le elé. Mosolyt is csal arcodra nem egyszer. Kiváló hangulata lenne, de nem tud élni a lehetőséggel. Pedig minden adott hozzá, azonban mégse. Néhány helyen, ponton a film saját vesztére megadja magát, és az addig jól felépített hangulatot egy az egybe eltűnteti, sajnos. Ezekért a jelenetekért, vagy inkább percekért nagyon kár volt. Betudható ez annak, hogy a színészeink se álltak a helyzet magaslatán, valamint az ötletesnek mondható, de koránt sem új keletű sztori is sokszor csődöt mondott. Így ez a tinifilmes dolog, vonulatnak is van még hova fejlődnie, de ez a darab is megmutatta, hogy tart valahova ez az egész ügy. Kvázi, fiataloknak, fiatalokról szóló másfélóra, nagy hányások, és káromkodások nélkül. Kicsit már az ember álomvilágban is élhette magát, ebből a szempontból, de nem vetek én senkire sem követ, mert ez így volt jó, ahogy volt, a kezdéstől a végig. Mert igen a start, s a the end igen csak pofásra sikeredett, ezekben nem volt hiba. Ami sajnos a kettő között végbe ment azzal már annál több, de elég legyen annyi, hogy nem mindig kapott el, s nem mindig tudott szórakoztatni úgy isteniesen.
"No, I'm not a cab, sir.
I'm not a cab. I'm not a cab."
Pedig a készítők mindent belepréseltek a játékidőbe, hogy legyen min szórakoznia a nagyérdeműnek, a nagy love kiteljesedése mellett. Példának okért, voltak itt problémahegyek megoldásra készen, és bonyodalmak percről-percre, még ha soknak nem is éreztem nagy szükségesét vagy inkább fontosságát. Így utólag jobban belegondolva. Ami még all right volt, az a híres, favorite banda hajszolás és keresés egész éjszakán át. Na az baromi jól jött le, a barátnős szállal szemben. Mert speciel, ha már itt tartok, akkor a részeg barátnő elrablása, annak eltűnése nem sok vizet zavart. Nem kell nekem esni, vili, hogy az egy ok, egy indíték volt a minél hosszabb ideig egy autóban töltött percekért fiataljaink, számára. Értem én ezt, nem ma jöttem le a falvédőről, de azért akkor is csípte a szeme, mert pityókás csajszink sok mindent nem igen alkotott, azaz kihagyható lett volna, de tudom én is, mondtam is már, nélküle lett volna elképzelhetetlen ez az egész darab. Vagy ezt a megfogalmazást, titulust inkább a meleg fiúkra hagyom, mert, ha ők nem lettek volna, akkor bizony ez fele annyira se jött volna jól. A leghumorosabb snitteket ők hozták és szolgáltatták, örök hála, nekik.
Bár akárhogyis húzom a szám szélét, s hiába is fejezem ki nemtetszésemet sorról-sorra, azért a helyzet nem ennyire vészes. Mert a hangulatot megmentették egyéb kiegészítő tényezők, hál’ Istennek. Nézzük csak, mik is ezek!
Egyrészt az egész városi kép, NY világ nagyon tetszetős volt, egészen a stúdiótól elkezdve, ami az egyik legötletesebb fejezetét szolgáltatták nekem, szóval vele kezdve egészen az utolsó képkockáig a szem nem maradt szárazon.
De, hogy másrészről a fülünk se unatkozzon, arról egy igen kivételes zenei anyag gondoskodik. Ami azért megrágva ezt a filmet, elmondható, hogy szerves része volt annak. Értsd ezalatt, hogy a zene is ott volt, a középpontban, elég csak megemlíteni a mix cédéket, a bandát, a studiót, a zene rajongását mindenek felett. S igen, ez az kajakra ami aztán kihúzza a csávából, de teljesen Nick és Norah helyenkénti leszálló ágba helyezkedett, landolt laposka hangulatát. Irány tehát kicsit (bele)hallgatni a Soundtrack-et…
Michael Cera színészi vénájából eddig nem sokat láttam. Azok közé tartozom, akik még nem tartják nagy ígéretes tehetségnek a srácot, de a befuthat még kategóriába jó eséllyel pályázik. Itt azért nem volt olya rossz, a fene se gondolta volna, hogy ennyire jól helytáll. S akkor biztosan nem füllentek, ha azt mondom nem miatta néztem meg a darabot, hanem Kat Dennings miatt, aki ugyancsak nem kápráztat el a mutatott produkciójával, de arra meg pont elég volt neki, hogy a végére még megkedveljem, megszeressem. Bárhonnan is vizsgálom eme hölgyeményt egy üde színfolt volt, viszont hangsúlyom van mit még fejlődnie, egyelőre nálam befutott…rajtuk kívül voltak itt még néhányan, innen-onnan…
Jó kis, barátságos indie film volt ez, ami még ha nem is a kihagyhatatlan alkotások közé tartozik, szerény véleményem szerint, de azért a zenék, s a hébe-hóba eltalált filinges jelenetek (lásd a táncot) tesznek azért, hogy ne kelljen elfeledkezni róla, majd, csak úgy. A hét pontját megkapja, ami azért lehetett volna jobb is, de most inkább fogjuk meg egymás kezét, mert bizony mindenkinek erre van szüksége, leginkább.
