Hideg Nyomon/2007/

Intro 

Az Affleck családi kupaktanács egy jó ízű vacsora után elgondolkozott azon, hogy kéne egy filmet csinálni. Amiben Ben lenne a rendező, míg a broder (Casey) lenne a főszereplő, és akkor legalább a pénz is, meg dicsőség is családban maradna, egy esetleg siker esetén. Mindannyian rábólintottak erre a hirtelen jött ideára, aztán még egyet aludtak rá, majd másnap már egy kész forgatókönnyel a kezükben forgatták azt, amint a kis Affleck éppen nyomozósdit játszik.

A sztori

Boston egyik negyedében eltűnik egy kislány, aki az egyik percben még a szobájában volt, a másikban már nem. Police máris megkezdi a szaglászást, de ez a nagyinak nem elég, és felkeres egy nyomozó párost, akik nem mellesleg egy férfi-nő team, és egy párt alkotnak. Szóval elvállalják a nyomozást, aztán egy kis idő múlva már a rendőrséggel együtt keresik a gyereket, az emberrablókat, de a szálak kezdenek összekuszálódni és minden a feje tetejére esik…

Értékelés

A történet

A kezdés már érezteti a hangulatot, hogy ezt a filmet szeretni fogjuk. Elég csak a kezdő szövegre, mondatokra gondolni, hisz azok már elgondolkodtatják és még jobban felcsigázzák a nézőt. Szóval ez a start nagyon jó része a történetnek, amit azonban később sikerül felülmúlni.

A folytatás már bővelkedik izgalmakban, már te is próbálod összetenni magadban a puzzle darabokat, hogy vajon ki lehet a hunyó, és hol van a gyerek. Azonban mindig jön valami új esemény, ami újabb megdöbbenésre ad okot. Nem mondhatnám, hogy ez a rész túl pörgős lett volna, de igaz nem is vártam, mert így is egy jó kibontakozást láthattunk.

De ami a legnagyszerűbb része volt a filmnek, az a végjáték, amire úgy igazán nem nagyon gondoltál, az igazat megvallva. Egymás után jönnek az újabb és újabb fejlemények, majd az utolsó képsorok, képkockák már teljesen „lenyűgöznek”.

Szereplők

A főszereplőnk Casey nem volt rossz, hogy közhelyes legyek, de azt mondom inkább, hogy egy egész jó alakítást láthattunk tőle, bár személy szerint nekem nem annyira jött be.

Ed Harris azonban jó kis munkát végzett, sokkal jobb volt, mint Casey, ez biztos.

De aki a legjobbat hozta ki a magából, az anyuka Amy Ryan, aki kapott egy jelölést is a GG-n legjobb mellékszereplő kategóriában, mert igaz ami igaz, jól hozta a drogos anyuka képét, az ő játéka volt talán a legmeggyőzőbb Ed Harris mellett.

Morgan Freeman hozta a szokásos formáját, igazából se többet, se kevesebbet, picit furcsa volt a rendőri szerepben…

Pozitívum

a történet, forgatókönyv majd minden egyes része, de igazán a végkifejlet volt számomra a legemlékezetesebb, aztán Harris, és Amy mutatott játéka

Negatívum

Kicsit lassú, de ez nem akkora probléma, aztán Casey barátunk játéka nekem nem volt meggyőző

Outro

Azért azt kell mondanom, hogy az Affleck család jól tette, hogy megrágta ezt a dolgot, és vászonra vitte, mert ez egy jó múvi, amire már sokan felhívták a figyelmemet, de most a két szememmel láthattam, s két fülemmel hallhattam az igazságot. Csak ajánlani tudom, ez nem brutális lövöldözésről szól (hogy megtaláljuk a gyereket), hanem egy kisebb emberi történetről, amelyre a végkifejlet teszi fel a pontot, és amelyről mi is fel tehetünk magunkban egy kérdést, hogy mit tettünk volna hasonló esetben.

Pontszám

8/10

„Ne legyél már gyerek” – hallottam ezt az utóbbi napokban jó néhányszor, talán azért mert éjjel-nappal dragon ball-t néztem, ahelyett, hogy jelen esetben a tanulásra összpontosítottam volna. A lényeg, hogy folytattam azt, amit a sors elvet tőlem, ki tudja már mikor, a 120. részt követően. Nekiálltam a Z-nek és a maradék 171et bepótoltam. Jelentem: jól tettem. Be kell ismernem, hogy ez jól esett, ez kellett, „micsodafolytatás” volt ez. Hihetetlen. Ezt nem szabad kihagyni.

Valamikor már régen, egyik napról a másikra eltűnt az egyik kereskedelmi adó csatornájának műsortervei közül az a mese, amely váltig állíthatom, hogy sokak tekintetét szegezte oda - majd minden délután - a tv-képernyők elé. Sokan nőttek fel ezen, és még többen nőnek fel most is, hiszen glóriák ragyognak a sorozat felett, akkor és most. A kérdés egyértelmű lehet, miért? Miért kellett akkor kivenni a műsortervből. Egy kérdés, amire számtalan válasz, verzió született már, lásd gyerek, aki káméháméval próbálta megállítani a vonatot, vagy egy másik, aki ereit vágta fel a mese miatt. Mind-mind szomorú események, amelyek megtörténtek, s amelyekről lehetne órákat beszélni, sorokat gépelni, de egy a lényeg, hogy töretlen a bizalom a DB kapcsán ezután is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma is talán százak ülnek oda a monitor elé s tekintik meg újra, vagy elsőre a japán csodát.

Nem akarok, de mégis azért belebonyolódunk egy picit a dolgokba, mert épp egyik nap olvastam egy cikket valahol, ahol a mesékről, azoknak csökkenő tendenciájukról esett szó. És a nagyérdemű is hasonlóképpen vélte felfedezni a dolgokat, amelyeket én se látok másként. Azaz egy mai gyerek mit nézzen meg, ott van a Fox Kids, ott van a Minimax, de alig-alig található valami értelmes mese is a kínálatban, amely legalább annyi figyelő szempárt tudna odacsalogatni a képernyők elé, mint akkoriban a DB. Ma már mesét nézni nem divat. És akkor ehhez hozzá lehet tenni azt a tényt, hogy már a mai gyerekek is mások. De ennek a viccet félretéve persze nem a mese nézés hiány az oka. De a napnál is világosabb, hogy egyre kevesebben választják a kockadobozt, most már a pc a nyerő, na meg az internet. De gondolatmenetemet befejezve az előbb mondottakhoz hozzátenném, hogy azért ma a sok reklám is szépen karcsúsítja a tvnézők táborát, de hát ez már végképp nem a mi gondunk. Hiszen felnőttünk, nem vagyunk már gyerekek, de mégis ott van a levegőben egy olyan szűnni nem akaró tényező, hogy mit fognak nézni majd a mi gyerekeink. S ezen már szépen el lehet filozofálgatni. Hogy jön a digit-tv, meg mi egymás, és egyszerűbb kezelhetőség, és a nép, a néző szava dönt a napi néznivaló felől. De az még arrébb van, ne menjünk ennyire elébe a dolgoknak, térjünk vissza a DB-re. Amelyről azt merem állítani, hogy minden idők legjobb meséje, különös esetek ide vagy oda, eddig ez a darab minden idők legjobbja, lehet túlzok, lehet, hogy nem. De egy féligazság mindenképpen fennlelhető a megállapításomban. Visszaemlékezve akkortájt még szüleim az utolsó jó öreg kazettákat is beszerezték boltban, csakhogy tovább nézhessem Son Gokut és társait. De az a világ gyorsan elmúlt. Ami azonban nem múlt el, az emlékek, az elhatározások, hogy megnézzük ezt életünk árán is.

A DB azok egyike volt, amelyeknek hihetetlen nagy visszhangja volt a maga korában, de persze, az ma sincs másként. Szóval játékok születtek meg e kapcsán, pólók, mindenféle ruhadarabok, poszterek, kártyák, és lehetne még sorolni, de csak ott lyukadnánk ki, hogy mai napig nem volt ekkora pr, marketing háttere egy más mesének sem. Tehát különleges volt, sokan lehet, hogy ebből gazdagodtak megJ. Magam is mosolygok milyen fonalat görgetek magam előtt ezekkel a mondatokkal, úgy, hogy inkább befejezném.

Foglalkozzunk inkább azzal a maradék 171 résszel. Azt hittem, hogy soha nem fog ennyire lekötni egy mese, mint tette ezt a DB. Hiába felnőtt fejjel is végigizgultam ezeket a részeket, amelyek tartogattak jó pár meglepetést számomra. Igazából nem akarok Spoileres lenni, ahogy az mostanában divattá, és szokásossá vált, de annyit elárulhatok, hogy voltak Kiborgok, C16, C17, C18, Cell, jött Buu, aztán láthattunk fúzionálást nem mindennapi koreográfiával, Mr. Sátánnal is találkozhattunk, meg jó sok mindenkivel a nézés közben. Egy pillanatig nem engedett el a varázs, mindig érdekelt mi történik a következő részben. Vajon mi lesz a világgal, a csillagharcosok megmentik –e. Vagy átveszik az irányítást a kiborgok? Persze a csatajelenetek, a tornák az igazán szenzációs jelenetei a részeknek, de azért van okunk mosolyogni is elég sokszor, elég csak megemlíteni Zseniális Teknőst.

A filmélményt csak néha-néha zavarták olyan dolgok, mint felirat elcsúszása, vagy egy szörnyű szinkronhang állandó visszatérése, de ezek nem akadályozzák az embert a cél elérése érdekében.

Magam sem tudom miért, csak gondoltam, hogy írok egy pár sort erről, hiszen mégis csak szerves része volt életemnek és az is lesz. Az biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, és megnézem majd a GT körülbelül 60 részét, hogy tovább izgulhassak a világért, s azok megmentőiért.

Amit az utolsó szó jogán elmondanék, az nem más mint egy idézet, arról a bizonyos hatásról, amit már említettem:

„A Dragon Ball Z hatása óriási volt. Több mint 15 éve, a sorozat kiállt minden időpróbát és meghozta a kedvét -sok gyereken és felnőttön keresztül- az egész világnak. A sorozat nagyon világosan ábrázolja, hogy a jó nem rossz, a szeretet nem gyűlölet, hogy a család és a barátok a legfontosabbak, és hogy a célt el lehet érni. A sorozat még erős sci-fi-t is ábrázol, és a harcra összpontosít.

A Toonami csatornán ezt mondták róla: "A legnagyszerűbb akció rajzfilm, amit csak ki lehet találni". Ez nagymértékben felgyorsította a Toonami csatorna hírességét, de mit se sejtve, ezt többször is kijelentették. A nemrég létrejött Dragon Ball Z' népessége nagymértékben elősegítette, hogy nagyobb figyelmet hozzanak a japán rajzfilmek a nyugati ifjúság szemeiben.”

Aki nosztalgiázni szeretne:

Dragon Ball Z 1-10 rész(köszönet érte hmark024-nek)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Goodbye Bafana /2007/

Intro

Nelson Mandela neve hallatán talán első hallásra senki nem kapná fel a fejét, hisz lehet, hogy nem olvasott róla könyvet vagy nem tanulta az iskolában - akár a mi esetünkben történelem órán. De a helyzet az, hogy ez a tény egy csapásra megváltozik, miután ember/a filmnéző megtekinti ezt a darabot, amelynek címe: Goodbye Bafana, s amely a börtönőr emlékeiből építkezik elsősorban. S felmerülhet a kérdés, hogy ki lehetett ő, milyen fontos szerepe volt, és hogy miért érte meg egy filmet készíteni róla, vagy inkább azokról az időkről.

A sztori

Gregory börtönőr, aki családjával Robben szigetére érkezik 1968-ban, akit a foglyok leveleinek cenzúrázásával, beszélgetéseinek kihallgatásával bíznak meg és ahol a leghírhedtebb fekete bőrű politikai elítélteket tartják fogva. Azonban Gregorynk egyre közelebb kerül Mandela-hoz, aki teljesen új hatással van az újoncra, egy egészen más megközelítésből világítja meg számára a dolgokat. És ezzel komoly bajba sodorja nem csak saját magát, hanem a börtönőrt is, aki szépen lassan küzdi fel magát a ranglétrán tiszthelyettes pozíciót is megkaparintva.

Értékelés 

A történet

A kezdés szépen megismerteti velünk az akkori politikai tényezőket, s történelmi hátteret, amivel már mindenki be tudja határolni, hogy miről is szólhat leginkább a darab. Így egy jó közepes kezdésként értékelem a látottakat.

Majd a film közepe már erre „rátesz egy lapáttal”, mert nincs okunk unatkozni, hisz minden percben történik valami, állandó költözködések, újabb problémák, szóval jó kis eseménydús része ez a filmnek. Amely talán egyben a legjobb része is számomra. Az igazi feszültség a halálhír után kezd fokozódni, és azután kezd el egyre többet találkozni a két szereplő.

A befejezés nem tartogat semmi meglepetést, egy kicsit kevésnek tűnt két óra után, persze gondoljuk, hogy inkább a börtönben töltött éveket, s a kialakult barátságot akarták inkább a középpontba állítani, de azért az ember mégis kíváncsi lenne a további fejleményekre.

De a 2 óra így is telis tele eseményekkel, drámával, érzelmekkel, fajgyűlölettel, barátsággal, szóval mindennel, de az embernek akkor is hiányérzete marad. Mandela és Gregory együtt talán kevésszer voltak láthatóak a vásznon, de azok közé a jelenetek közé tartozott, amelyek a film legjobbjai közé sorolnám be, talán ezekből többet el lehetett volna képzelni.

Szereplők

Nelson szerepében Dennis Haysbert,  - leginkább a 24-ből ismerhetünk - , aki jót nyújtott, de többet is játszhatott volna, bár ugye tudjuk, hogy ez leginkább a börtönőrre volt kihegyezve, akit Joseph Finnes alakított, s joggal mondhatom, hogy kitűnően játszotta el az ő szemszögéből nézve az eseményeket.

A feleséget azért még ideírnám, aki nem más, mint Diane Kruger, igaz neki nem volt „nagy szerepe”, de jól hozta a feleséget, ami azért dicséretes számomra.

Stílus

Dráma, ez is külön kiemelést megérdemel, mert még ha nem is mentünk bele jobban a dolgokba, vagy karakterábrázolásba, akkor is pont annyit kaptunk belőle, amennyi éppen elég volt.

Pozitívum

A két szereplő játéka, mutatott teljesítménye, a történet középső része

Negatívum

A befejezés gyengére sikeredett

Outro 

Azaz ez egy életrajzi, történelmi dráma. Csak így egy mondatban összefoglalva. És amelyet azért melegen ajánlok mindenkinek, még ha nem is a kitűnők közé tartozik, de így is megér egy nézést mindenképp mindenkinek. S akkor a végén idéznék, mert szebb és jobb nem jót eszembe: „a Goodbye Bafana hűen mutatja be egy bonyolult barátság portréját amely segített egy nemzet történelmét megváltoztatni.”

Pontszám

8/10

Az Arany Iránytű/2007/

Lássuk csak mennyi mindent tudunk ezzel a filmmel kapcsolatban első hallásra megemlíteni: ott van a tény, hogy elég szépet zakózott, így már erősen megkérdőjelezhető a folytatás, ami valljuk meg őszintén nem biztos, hogy minden ember álma. Aztán ott van az egyház szerepe, a Katolikus Liga akik tettek azért, hogy sokan ne nézzék ezt, vagy olvassák el a könyvet, mert ahogy ők mondják „rossz hatással” van a gyerkőcökre. És akkor ami talán ki sem hagyható a felsorolásból, hogy az író ateista, de ami hab a tortán, hogy brutális összegeket öltek bele ebbe a darabba, mi sem bizonyítja ezt jobban Craig, Kidman kisasszony jelenléte a vásznon s múviban.

Egy más világban játszódik a történet mindenféle démonokkal (minden embernek van egy ilyenje, egy állatja, akik át tudnak változni, nem mellesleg beszélnek is, meg az ember „lelki társa”).

Aztán találkozhatunk jegesmedvékkel, magisztrátusokkal, szóval sok mindennel, a lényeg, hogy ebben a korban van két ellenálló hatalmi „párt”: a maradiak, azaz semmi ujjat nem akarnak, és vannak a haladók ezzel ellentétben. Mondhatni egy kisebb része a történésnek ez.

Mert ott van a másik lényegesebb rész, ahol a főszereplő egy kislány, nevezetesen Lyra, aki tudja, hogy nincs minden rendben a színfalak mögött. És akkor még egyik legjobb barátját is elrabolják, s nem vár a csodára, hanem elindul kiszabadítani. Azonban összetalálkozik Marise-val, aki zeppelinjén megígéri neki minden jót, de a kislány az iránytűjével (ami persze az utolsó a világon) még idejében megszökik és rátalál a jókra s választ kap minden kérdésére.

Nem szoktam kitenni híreket, de most mégis megteszem, hisz még szavazást is indítottam ez ügyben, ahol a többség, úgy gondolta, hogy igen,miért ne tartanák meg a Golden Globe-t. Na de érkezett a friss hír, hogy elmarad! Megdöbbenés ezerrel, erre senki nem számított, vagy inkább nem akart számítani. Az biztos, hogy január 13án elmarad a szokásos bevonulás, majd a díjakért kivonulás, ünneplés, hazautazás, de amint tudni vélik, a díjak azért akkoris "kiosztásra" kerülnek, mondhatni jelképesen, sajtókonferencia alkalmával. Tehát a nagy herce-hurca mellett azért meglesznek 2008 Golden Globe legjobbjai, akikről majd beszélhetünk szuperlativuszokban a jövőben. És ezek után már csak egy kérdés foglalkoztatja az embert, a filmnézőt, hogy vajon az Oscart megtartják e? Ez itt a kérdés! Remélem addigra itthon is, meg ott is befejezi ezeket a sztrájkokat, mert mérhetetlenül elegem van belőlük, szóval az lenne a legjobb ha minden vissztérne a régi kerékvágásba, úgy ahogy azt mondani szokták. Erről ennyit.

Elizabeth: Az aranykor

/2007/

Intro

Minden évben van egy olyan darab, ami szorosan kapcsolódik egy híres történelmi személyhez, egy fontosabb eseményhez, egy neves dátumhoz. És ez a 2007es évben sem történhetett másként, mert vegyük például az általam megtekintett filmet, az Elizabeth: Az Aranykort, amely I. Erzsébet uralkodását mutatja, jobban mondva annak is egy kis szeletét, amelyet érdemesnek véltek leforgatni és vászonra vetíteni a filmnézőknek.

A sztori 

A 16. század második fele, Anglia, I Erzsébet királynő „uralkodásának” időszaka. De közeleg a végső harc, hisz mind II Fülöp (Spából) mind Stuart Mária szeretné magának tudni azt a bizonyos trónt. Fülöp az inkvizícióval felvértezve lopózik beljebb és közelebb Angliába, addig, amíg nem érzi úgy, hogy eljött a támadás napja.

Azonban királynőnk eközben megismerkedik egy „nem nemessel”, egy kalózzal, aki fenekestül felforgatja addigi életét, és az ezt követő lépéseiben már valahol hátul fennlelhető az ismeretlen feltűnése és királynőnk közelébe férkőzése.

Értékelés 

A történet

A kezdő képsorok alatt mindent megtudhatunk, már csak azért, hogy képben legyünk, majd egy elég lassú indulásnak lehetünk szemtanúi, ahol az ember még keresi az elmondottakban hallható embereket és összefüggéseket.

Majd ahogyan elérkezünk a film középső része felé már egyre jobban „beindulnak” az események és ez köszönhető az kalózunk színre lépésének. Hisz attól a pillanattól megváltozik a film addigi számomra kissé unalmas története. Szóval ez a rész azért bővelkedik cselekményáradatokban. /Bár ne várjunk túl sok izgalmat, mert ez nem az a film/ Elég csak a több helyszínre, vagy a sok szereplőre gondolni. A film itt a maga szép medrében csordogál előre, amelynek nem éppen a háború lehet a legfontosabb „jelzője”, hanem az, hogy még jobb/közelibb bepillantást nyerhetünk Erzsébet életébe, szokásaiba, döntéseibe.

A film vége nálam egy kisebb szégyenfolt, mert olyan szépen és mégis sehogy ért végett, hogy azért talán 2 órát meg se érdemelt volna. Gondolok itt a csatára, biz én bevallom, hogy egy csipetnyivel több akciódúsabb jelenetre számítottam, de ez a legkisebb problémám, mert az utolsó képkockák nem győztek meg arról, hogy ez a film jól lett befejezve, és tartom magam ehhez a véleményhezJ

Az ember a nézés közben nem tudja eldönteni, hogy mi a fontosabb, a harc, vagy I Erzsébet aurájának, viselkedésének szemléltetése. És erre kerestem a választ, mire rájöttem, hogy ez a határ nem igazán vehető észre. Pedig minden adott volt, és mégis kevésnek hatott. Végülis a spanyolok jönnek, angolok győznek, Erzsébet tovább uralkodik című fejezetecskéről, láthattunk apró szösszenetet, holott az ember az igazat megvallva mást várt.

Szereplők

Cate Blanchett alakítása élményszámba ment. Számomra. Mert hihetetlenül jó alakítást nyújtott, nekem tetszett, ő miatta érdemes leginkább megnézni e darabot, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Golden Globe jelöléssel jutalmazták meg e produkciójáért.

Clive Owen, na az ő neve hallatán csodálkoztam fel igazán, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem csak az ő alakítása miatt vettem egy pillantást múvira, hisz hogy tud szerepelni ő egy ilyen kosztümös, kevésbé akciós filmben? – tettem fel magamban a kérdést! Sajnálattal közlöm a választ: sehogy! Lehet, hogy most ez keményen hangzott, de nekem nem jött be, vagy csak annyira megszoktam ezt az akciós, megmentős játékát, nem tudom, ami biztos, hogy ez messze volt a jótól.

Pozitívum

Cate Blanchett alakítása a vásznon már mindent megért, a fantasztikus képi megjelenítés, látvány, a kosztümös „filing”, meg a zenét is idesorolnám

Negatívum

A történet forgatókönyve, befejezése, kezdése,  a mellékszereplők gyenge szereplése ( bár lehet, hogy Cate volt túl jó hozzájuk képest)

Outro 

Ahogy írtam az introban ilyesfajta darabok mindig voltak és mindig is lesznek, mert az embereket érdeklik a történelem nagy személyiségei, hogy kik és milyen emberek voltak, hogyan „viselkedtek” az akkori korban, és milyen jó, rossz döntéseket hoztak meg, amelyek aztán később bekerülhettek a könyvekbe. De hiába, néha kevés jól eljátszani egy híres embert, ha nincs az alkotásnak valami más feltárnivalója, vagy mondanivalója. De persze ajánlom mindenkinek, hisz mégis csak történelem fanoknak azért kötelező darab.

Pontszám

6/10