A Kilencek/2007/

Intro

Egy kérdés, amelyből aztán egy jó adag ígérkezik annak, aki megnézi ezt a darabot. Hiszen feltesszünk magunkban azt, hogy mik is azok a címben szereplő kilencek, kilencesek, és mi közük van a sztorihoz. Gondolkodunk erősen, aztán egy-két percre rá már azon veszünk észre magunkat, hogy javában nézzük a filmet, és próbáljuk összerakni a látottakat, amelyek fenekestül felforgatják egy ember délutánját…

A sztori

Nem lesz egyszerű, de megpróbálom: Főhősünk, aki egy sorozatbeli zsaru figura rászánja magát, hogy cracket vesz magának, de partnert is szerez magának az árú elfogyasztásához. A hatás olyan jól sikerül, hogy főhősünk zuhany közben észreveszi, hogy nincs köldöke, felhívja a mentőket, aztán beül az autójába, amelyben utazva kiderül, hogy nincs egyedül, hisz a hátsó ülésen is ő ül, csak még kétszer, szakállal, meg szemüveggel. Aztán karambol, felgyújtja a házát...Erre szoktam azt mondani, na ezt kapd ki! És ez csak a kezdet, a java még hátra van…

Értékelés 

A történet

A sztoriban nem akartam lelőni a poént, és igazából itt se teszem meg, mert ezt látni kell in medias res kezdéssel élve.

Szóval a start, amiről írtam, az elég lassúra, körülményesre sikeredett, hiszen az ember kb fél óra után azon töpreng magában, hogy ez nem volt egy jó választás, talán egy másik…

Aztán a film közepe már rendesen megkavarja a dolgokat, és az ember már megveregetheti a vállát, hogy folytatta a történetet. Mert elég izgalmasra sikeredett cselekmény kibontakozás. Hiszen kisebb részekre bontva tálalja a furcsábbnál furcsább, érthetetlennél érthetetlenebb dolgokat a múvi. Amit fontos leszögezni, hogy 3 részt láthatunk, ugyanazokkal a szereplőkkel, mégis egy kicsit másként, de mégis valamennyire kapcsolódva egymáshoz, elég csak a kilencesekre nézni. Mind a filmnéző, mind a főhős úgy érzi, hogy kezd becsavarodni, hiszen fogalma sincs, hogy akkor most mi az igazság. Meghaltam? Élek? A purgatóriumba kerültem? Szóval jönnek az egyre zavarosabb kérdések, amelyre nincsenek válaszok, de bízunk benne, hogy idővel majd minden megvilágosodik előttünk, felettünk és így tovább. 

Aztán a végkifejlet némileg megadja a választ, igaz nem az összes kérdésünkre, de a legfontosabbra igen, hogy érdemes volt megnézni, és hogy érdemes lesz majd még egyszer neki ülni ennek a darabnak. Egyfajta Heuréka érzés lepi el a nézőt, hiszen végre kiderült az igazság, de mégis bosszantja a tudat, hogy látja szeme előtt leperegni a stáblistát, hiszen számos nyitott kapu maradt meg benne…

Sok mindent még el lehetne mondani, mesélni róla, de ami talán a legjellemezőbb eme alkotásra, az a kitűnő szórakozás és kikapcsolódás fogalomkörében tárgyiasul, persze szerintem. És mindent összevetve speciel nekem a pilotos rész is bejött, ahogy leszólja, bemutatja a kamerán belüli és kívüli világot, nem lehetet kihagyni, hisz már a legelején kiderül, hogy egy sorozatos manusszal van dolgunk, aki a saját produkcióját is nézi a tv-ben, szóval ez nem semmi volt. –elég közhelyesJ

Szereplők

Ryan Reynolds kitett magáért személy véleményem szerint. Eddigi alkotásaitól nem voltam oly túlságosan lenyűgözve, de itt nem is egy, hanem 3 karaktert kellett megformálnia egy filmen belül, és a fene se gondolta volna, hogy ilyen jót is tud nyújtani. Kellemes csalódás volt.

Hope Davist és Melissa McCarthyt is érdemes kiemelni, hiszen ő nekik is 3szor kellett egymástól igencsak eltérő karaktereket bemutatni, és ők is jól megoldották a feladatot. Valahogy érdekes volt ezt a 3ast így egy filmben elképzelni, de mégis elmondható, hogy minden igényt kielégítő és minden várakozást felülmúló játékot láthattunk a három színésztől.

 Pozitivum

A történet elég érdekes, finoman szólva, a 3 szereplő mutatott játéka

Negatívum

Az első fél órával nem vagyunk kibékülve

Outro

Mostanság szokásommá válik, hogy a lezáró részben idézettekkel élek, és ez most sincs másként:” ezt a filmet lehet szeretni és utálni. Köztes megoldás nincs. Ha valaki szereti, az egy maradandó filmélménnyel lesz gazdagabb, aki utálja az átkozza az egész filmet és szeretné visszakapni ezt a másfél órát az életéből”

Pontszám

9/10

Sötétkékmajdnemfekete

/2006/

Intro

Főhősünk, Jorge házfelügyelő. Nem ő választotta és akarta, hanem ez lett. A döntés nem az ő kezében volt. Munka után néz, állásinterjúkra jár, ahogy manapság sokan azt teszik, sajnos, azaz ugyanazt teszi, mint egy mai fiatal a mai világban. De neki egy kissé kijut a „rosszból”, hiszen apja infarktust kap, és lebénul, míg testvére a dutyiban kuksol, szóval nem fenékig a tejfel az élete. És akkor még ott van a barátja, aki távcsővel kukkolja a szemközti ablakokat, meg ott van a testvére kívánsága, és ha ez nem lenne elég, akkor visszatér a korábbi barátnő.

Értékelés

A történet

 

Előre leszögezném nem egy mindennapi filmről van szó, annyi szent.

Már a film kezdése tartogat meglepetéseket. Hiszen az apa rosszulléte, majd a fiú munkába állása, és állandó önéletrajz írása megerősíti bennünk azt az érzetet, hogy ez a darab inkább a személyiségvonásokra, jellemekre építkezik.

Azonban ezt az érzést kissé még jobban felerősítik a történet középső fejezetében látható, hallható események. Elég csak a meleg- nem meleg konfliktusra gondolni az apa és fiú között, vagy a „bátyoka” különös kérésére a testvértől, vagy főhősünk álmáról, amely egy öltöny megszerzése bármi áron is. Szóval egyre jobban beleássuk magunkat a fejleményekbe, és „élvezzük”, ha lehet ilyet mondani, a film minden egyes mozzanatát.

És úgy igazán a vég megadja az összes kérdésünkre a választ, ami a középső részben merült fel bennünk. És egy pillanatig azt hisszük, hogy minden rendben, de akkor megint csak visszarugaszkodunk a szomorú valóságba…

A film nagyon szépen halad előre, nem érezni bármiféle lassúságot vagy unalmat, hanem majdnem mindig történik valami a szemünk láttára. Lehet, hogy nem is annyira a képek, mind inkább a mondatok, a hallottak nyomják rá jobban a bélyegét a filmre és annak mondanivalójára. Valamiért már a cím is felkeltő, (úgy ahogy a blogomJ) és akkor a filmben sem kell csalódnunk. Van itt minden, találkozhatunk legfőképp drámával, de kisebb humor bombonok is hallhatóak a másfélórás darab során.

Szereplők

Quim Gutiérez a főhősünk és Marta Etura is egy jó alakítást nyújt a vásznon, s a filmben. Egyetlen rossz szavunk nem lehet a játékukra, azért kíváncsi lennék, hogy a későbbiekben majd hallhatunk e felőlük, mert azért engem személy szerint meggyőztek ezzel a produkciójukkal.

Pozitívum

Forgatókönyv, a szereplők játéka, néhány jól eltalált jelenet

Negatívum

-

Ahogy az már lenni szokott a végén nem akarok okoskodni, hanem idéznék, de előtte csak annyit, hogy melegen ajánlom e darab megtekintését mindenki számára!

„Daniel Sanchez Arévalo első rendezése egy keserédes melodráma, szellemes dialógusokkal és váratlan fordulatokkal. Hősei saját sorsukkal és szerelmeikkel birkóznak, és nem lehet tudni, hogy ki lesz a győztes.”

Oscar gála február 24én kerül megerendezésre, ha midnen jól megy akkor, talán már színészektől elkezdve mindenki ott lesz. De hát ez már a jövő zenéje. Végre elértem ide, hiába ezek a vizsgák, na de a lényeg, hogy végre összpontosíthatok ezerrel a filmekre, amiért élek:)Na de a sok mellébeszélés mellett foglalkozzunk a jelöltekkel...(pirossal a favoritok)

Legjobb film

• Atonement
• Juno
• Michael Clayton
• No Country for Old Men
• There Will Be Blood

Legjobb férfi főszereplő

• George Clooney (Michael Clayton)
  
• Daniel Day-Lewis (There Will Be Blood)
  
• Johnny Depp (Sweeney Todd)
  
• Tommy Lee Jones (In The Valley of Elah)
  
• Viggo Mortensen (Eastern Promises)

Legjobb eredeti forgatókönyv

• Juno
• Lars and the Real Girl
• Michael Clayton
• Ratatouille
• The Savages

Kalifornia Királya

Intro

Miranda, 16 éves, egyedül él, és tanulás helyett dolgozik, hogy eltartsa magát, hiszen apja az elmegyógyintézetbe kerül. Azonban eljön a nap, amikor kiengedik és onnan kezdve megváltozik minden. Mert hát kissé a hóbortos apukának van egy rögeszméje, speciel az, hogy a spanyoloktól Garces nevezetű atya valamikor Kalifornia „alatt” rejtette el a kincsét, amit hát ő neki kell megtalálnia, de ez egyedül nem megy, és ezért lányát is beszervezi a kincskeresésbe…

Értékelés

A történet

Mivel a téma felettébb érdekes, így nagy várakozással ülünk neki, amit a kezdésnek majdnem sikerül elrontania. Hiszen nekem ez a rész valamiért túl lassúnak, és körülményesnek hatott, aztán persze a későbbiekben már látható, hogy nem egy akciódús, kalandokkal teli filmről van szó.

De azért a film közepe már egy fokozattal feljebb kapcsol, és teljesen átadjuk magunkat a kincs utáni keresés élvezetének, és főhősünk játékának. Mert igazán az ő karaktere tette szerethetővé a múvit. Na de ebben a részben kezdenek összeállni a dolgok, és nem csak a titok megfejtése áll a középpontban, hanem rég látott apa és lány közötti kapcsolat bemutatásáról is képet kapunk. Mégpedig, hogy egy lány, hogyan tudja elviselni „gógyis” apja társaságát, akit csak egy dolog hajt, a remény, a soha fel nem adás, hogy megtalálja azt, ami miatt feláldozta fél életét.

Aztán a végjáték számomra kisebb-nagyobb meglepetésekkel tarkítva egy jó pontot megér. Hisz felmerül benned sokfajta verzió a befejezés kapcsán, de mégis mindenből kapunk egy kicsit, így nincs okunk panaszra. Mondhatni egy jó történetet lezáró „the end”-et láthattunk.

Amit még kiemelnék, hogy vígjátékról van szó, és azért a kezemet a szívemre téve állíthatom, hogy pár jó poén azért fennlelhető a darabban. Azaz mosolygásra is akad pár pillanat….

Szereplők

Michael Doulas-t már „régen” láttam szerepelni, de amit itt produkált az mindent megért számomra. Hihetetlenül jól hozta a bolond karakterét, aki nem tesz le tervéről. Szóval egy nagyon jó alakítást láthatunk tőle, és egy ilyen nem mindennapi szerepkörben is megállja a helyét.

A lány, Evan Rachel Wood is felnőtt a feladathoz, hisz egy nagyon korrekt színészi teljesítményt véltem felfedezni tőle, bár igaz, hogy Douglas mellett nem tudott nagyon kibontakozniJ

Pozitívum

Néhány jó poén, Michael Douglas játéka, a végkifejlet

Negatívum

Az egész film egy kicsit lassú mederben csordogál, talán túlságosan is, lehet, hogy én vártam több történést….

Outro

Tehát kincskeresés felsőfokon egy kissé beszámíthatatlan palival, meg a lányával. Akit érdekel már e miatt is az ne hagyja ki. Mert egy nézésre igenis ajánlatos darab. Legalább is én azt mondanám. Meg hát jó volt látni Douglast ilyen szakálas manuszként, aki Gatest, Indyt meghazudtolva jön rá a legkisebb, a legapróbb részletekre.

Pontszám

6/10

Beowulf

Legendák lovagja

/2007/

Intro

Egy film, amelynek hatalmas visszhangja volt a „megjelenés” pillanatában. Mert voltak, akik szörnyűnek, míg voltak akik jónak vélték a 3Dben összehozott darabot, amelynek alapja nem más, mint egy germán legenda, ahogy azt megtudtam. Továbbá azt is csiripelik a madarak, hogy a sztori néhány helyen „csúnyán” meglett változtatva, elég sok lényeges dolgot kihagytak a készítők, de hát ez már csak hab a tortán.

A sztori

A dánok miközben ünneplik a leghatalmasabb uralkodójukat beállít egy Grendel nevezetű óriás, aki (nem bulizni jött) a hangos éneklés, ricsaj miatt végez majd’ mindenkivel. De persze a hatalmas király életben marad, és azonnal világgá kürtöli, hogy „mindenét” odaadja annak  a bátor harcosnak, aki legyőzi neki Grendelt, és hát jön, lát, - győz? - Beowulf, a gót harcos.

Értékelés

Ahogy írtam egy eposzra, legendára építkezik a történés imitt-amott. A kezdéssel be le csapunk a lecsóba, mert máris az ünneplés kellős közepén találjuk magunkat, amikor is megjelenik az óriásunk.

Aztán a történet közepe már „izgalmasabbra” sikeredett, ha lehet ilyet mondani, mert azért itt se sikerült lenyűgözni engem. A lényeg, hogy jön Bewoulf, akinek karakterét azért a későbbiekben kielemzem, szóval megjelenik, hogy ő majd rendet tesz, és sikerül is neki félig a terve, csak hát nem tud nemet mondani az anyuka vágyának, kérésének, szépségének.
Majd a végkifejlet már a jó előre kigondolt forgatókönyvvel végződik, hiszen egy kicsit érezhető volt ez. Na de azért annyira ne szóljuk le, bár annyi leszögezhető, hogy történés szempontjából nem tartozik a legjobbak közé, és még finom voltam.

Aztán erre a 3d-s lényegre rátérve, annyit írhatok, hogy én sokat nem szólhatók a 2d-mel, stb…, de annyit még én is megállapíthatok, hogy ez nem volt annyira acélos képi megjelenítés, mint azt előre várni lehetett. Hiszen ide tenném azt akkor, hogy az ember valamiért ilyen technika hátterében borzasztó sok helyszínt várna, de igazából a készítők úgy látszik másképp gondolták… És akkor a szereplők kinézete, jelleme már megint csak hagy némi kívánnivalót maga után. Gondolok itt Wealthow királynő ábrázatára, hát sajnos el kell ismerni, hogy elég gyászosra sikeredett. Még talán-talán Beowulf karaktere, „kinézete” lett a legjobban eltalálva, de azt egy picit meg elhomályosítja az állandó öntelt felkiáltás, hogy én vagyok Beeeewoulf. Na de azért persze Antony Hopkinsra, mint a királyra is mindenki ráismert, csak hát őt meg nem kellett sokáig csodálni. Az egyetlen pozitívumként lehetne megemlíteni Angelina Jolie-t, mint Grendel anyjátJ. Na de a viccet félretéve sokan dicsérik a filmet, a varázs, maga a hangulat miatt, de engem valahogy nem „kapott” el ez az érzés, elég csak emlékezni a „Kiveszem a szívedet” jelenetre, ahol karddal nem, de a kezével elérte a amit akart, szóval az nekem egy kicsit már sok volt.

Mindent összevetve a történetet aligha lehet „szenzációsnak” nevezni, míg az „animáció” 3d is néhány helyen, vagy összességében kudarcot vall. Persze gondolom jó pár ezer forintot kifizetve sokkal jobb és szebb hatás érte volna az embert, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy ezt még egyszer én megnézném, hiába kedvelem a történelmi, meg ilyen mondai dolgokat, ez számomra csak az év egyik legnagyobb csalódásaként vonul be a történelem könyvekbe.

Pozitívum

A zene azért jó választás volt, vannak egész élvezhető pillanatai a darabnak

Negatívum

A történet, és a képi világ, és egyéb abszurd dolgok

 

Outro

Nem akarom kifelejteni Robert Zemeckis nevét, aki a Vissza a jövőbe!-trilógia és a Forrest Gump rendezője (na azok nekem jobban bejöttek), és  úgy hírlik, hogy ismét azt a technikát alkalmazta, amelyet már három évvel korábban a Polár expressz című filmjével csúcsra fejlesztett. Nem tudok hozzászólni, hisz nem láttam, de azért érdekelne. De visszatérve erre, ez nem volt jó, sajnálom.

Pontszám

4/10

Egyre távolabb/2006/

 

Intro

Szégyen és gyalázat, hogy erről a GG napjáig egy mukkot se hallottam. Aztán nagy megdöbbenésemre Julie Christie begyűjti a legjobb színésznőnek járó „képzeletbeli” díjacskát az Arany Glóbuszon és máris elkezdünk felfigyelni erre a darabra, amelyről – kisebb nyomogatások után – kiderült, hogy egy nálunk 2006-ban magyarul is megjelent Alice Munro: Szeret, nem szeret... című kötetének, Oda-vissza novellája alapján készült  kanadai romantikus drámáról van szó, amelynek forgatókönyvírója Sarah Polley. És nem mellesleg személyes véleményem, hogy a cím nagyon passzol a filmhez. Már most előre gratula!

A sztori

Fiona és Grant már több mint negyven éve házasok, azaz békében is bajban is kitartottak egymás mellett. Azonban eljött az idő, amikor a bajban még inkább szükségük van egymásra, hiszen Fiona rossz memóriája egy Alzheimer kórnak az előjele. És Grant nem tudja, hogy mi tévő legyen. De felesége egyik nap nem érkezik haza a mindennapi sítúrájáról, és mindketten tudják, hogy nagyobb baj, ezért lépésekre kényszerülnek. Egy otthonba kell vonulni, ahol majd gondját viselik. A baj csak az, hogy 1 hónapig nem láthatják egymást, és ez a 40 év alatt, egyszer se fordult elő. Majd amikor letelik ez az idő, már teljesen megváltoznak a „dolgok”…

Értékelés

A történet

A kezdés nagyon – ha lehet így fogalmazni – sejtelmesen indul, gondolok itt arra, hogy én, mint aki semmit nem tudott a filmről, várta azt, hogy kiderüljön, mi is a film igazi értéke, mondanivalója. És hát így előre leszögezhetem, hogy így nagyobbat „ütött”. De hát persze kiderül minden az első képkockák során, és máris képben vagyunk a szomorú történet végett.

A folytatásban már még jobban kirajzolódnak a drámai és romantikus vonalak, vonások, mert amint főhősnőnk elkerül az otthonba, akkor már érezhető egyfajta idegesség a férj részéről, ami később megalapozottnak tűnik, de nem akarok elárulni semmilyen titkot. A lényeg, hogy ez a rész nagyon drámaira sikeredett, az ember/a néző már azon gondolkozik, mit tenne, ha vele is előfordulna „ilyesmi”. Szóval nem lehet könnyű feldolgozni.

Majd a végkifejletet várva egyre több és egyre váratlanabb történés veszi kezdetét, amit igazán az utolsó sorok és mondatok tesznek teljessé, lezárttá, s mint egy további kérdéseket megfogalmazva a nézőben. Szóval ez a vég feltette a pontot az i-re.

Szereplők

Julie Christie nevére, ahogy azt már említettem a Golden Globe legjobbjai között találtam rá, mégpedig a „legjobb színésznő” kategóriában. És a filmet megtekintve, mondhatom, jó helyre került ez a díj. Megérdemelte, akarom mondani kiérdemelte, satöbbi. Szóval valahogy s valamiért engem az egy évvel ezelőtti Helen Mirren A királynőben című alakítására emlékeztetett, mert ott is egy „nem fiatal” színésznő került a legjobbak közé, mondhatom nemes egyszerűséggel teljesen megérdemelten. Tehát azt akarom kihozni ebből, hogy kisebb fajta párhuzamot vélek felfedezni, csak ne hogy, Julie is Oscar díjas legyen még a végénJ

Gordon Pinsent is mindenképp meg kell említeni, mert –az igazat megvallva nem nagyon láttam még tőle játékot, de –mondhatom, hogy felnő a feladathoz, Julie Christie-hez. Jól megformálja, s alakítja a férj szerepét, aki végig okolja magát, azért hogy elvitte az otthonba, másrészről pedig kitűnően hozza a végig türelmes, a feleségét mindennél jobban szerető férfiembert. Produkciója egy szóval: pompás.

Pozitívum

A két szereplő játéka, a forgatókönyv, a zene, a táj, a felolvasott s hallott idézetek, minden a helyén van egy szép romantikus s egyben drámai történethez

Negatívum

Engedelmetekkel én most ezt itt kihagynám, sokan panaszkodnak arra, hogy giccses, meg hasonlók, de nekem még azon a határon belül maradt…

Outro

Gondolkoztam sokat, hogyan is tudnám lezárni ennek a nagyszerű filmnek az értékelését, aztán sikerült rábukkanom erre az idézetre: Mit teszel, ha kiderül, hogy az, akivel leélted az életed, egy perc alatt mindent elfelejt? Képes vagy túlmenni a negyven éves együttélésen és új életet kezdeni, vagy görcsösen ragaszkodsz a visszahozhatatlanért? Mit csinálsz, ha már minden elveszett? Ezt a fogalom-szálat gördítik könnyedén az Egyre távolabb című közel kétórás film.

Pontszám

10/10