Butterfly On A Wheel

/2007/

Intro

Az újdonság erejével hatott, vagy valami olyasmi. Már régen láttam Pierce Brosnant a vásznon, aztán az imdb-n keresgélve rátaláltam erre a darabra, és kettő legyet ütöttem egy csapásra, hisz Brosnan nem csak a film szereplője, hanem egyben a producere is, ki hitte volna. A lényeg, hogy Mike Barber kanadai-brit koprodukcióban, 20 millió dollárból forgatta  e filmjét.

A sztori

Adott egy pár, akik szinte tökéletes életet élnek, mindenük megvan, szeretik egymást, van egy bájos kislányuk, na meg sok pénzük, és jó állásuk. Ennyi a biztos siker és megélhetés titka. Na de minden jó végett ér egyszer, hiszen közbe lép egy titokzatos emberrabló(igen, na ő Brosnan), aki persze elrabolva a lányt, különböző játékokat űz a párral. Akiknek a szeme előtt csak a gyermekük biztos karjaiban tudása a legfőbb cél. Jönnek újabbnál újabb hajmeresztőbb ötletek, az idő fogy, a tét, pedig egy gyermek élete.

Értékelés

A történet

Az igazat megvallva ez a tökéletes házasságban élnek, s mindenük megvan című rész nagyon el tudja bizonytalanítani a nézőt, hiszen nem kell ahhoz százmarcinak lenni, hogy tudd, nem sokáig tart ez az állapot. De hát egy esélyt mégis csak kapott.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy pont ez lesz, az az, alkotás, amitől nagyokat pislogok a befejezés után. Miért is mondom ezt?

A kezdés, kicsit lassan indul. Már félünk, hogy ebből, hogy nem fog kisülni semmi jó, de csak az első pár percet át kell vészelni, aztán már beindulnak a fejlemények.

Na de hogyan?! A folytatás teljesen megdöbbenti a nézőt. Hiszen, amint feltűnik a pszichopatánk, az emberrablónk, már is érezzük, hogy eggyel feljebb kapcsolt a film, és nem is bánjuk, szó szó. Elég csak a kérdésre gondolni, hogy ki lehet ő, és pontosan mit akar. Mi köze van a férjhez, vagy a feleséghez, vagy a gyerekhez. Nem tudjuk meg. Egy pillanatig se fordul meg a fejedben az a végkifejlet ami később bekövetkezik. Na de még ez a rész nagyon sok izgalmas „dolgot” tartogat számunkra. És így utólag visszagondolva, be kell vallani, nagyon sok utalás volt, ami érezteti az igazságot, de hirtelenjében az ember nem tudja hova kapkodni a fejét. Szóval izgalomban itt nem volt hiány.

Amire a "the end" rápakol még egy lapáttal. És az ember a fejét fogja, még ha képletesen is, amikor kiderül az igazság. De ezt megelőzi legalább jó néhány csavar, csak hogy az ember ne értse, mi fog történni az utolsó képkockák során. Ott a pont.

Szereplők

Maria Bello és Gerard Butler, a pár, még ha nem is tökéletes, meg ki tudja milyen jelzővel ellátott teljesítményt nyújtott, de hozzák azt, amit kell, egy percig nem agyal azon a néző, hogy heuréka, megtalálta a csavart, mert ő ezt meg azt látott a színészi játékban. Egy szó mint száz jók voltak.

Pierce Brosnan, hát őt is láttuk már mindenhol, és minden szerepkörben, most ebben az évben emberrablóként díszeleg a vásznon. Az ő alakítása sem nevezhető nem tudom minek, de az biztos, hogy jól esett a játéka, nem lenyűgöző, hanem egy korrekt színészi teljesítmény a producertől.

Pozitívum

Forgatókönyv a csavarjaival, a színészi teljesítmények, rendezés

Negatívum

Talán a kezdés, lehetett volna izgalmasabb, de ez csak kisebbfajta kötekedés részemről

Outro 

Meddig mennél el, hogy visszakapd a régi életedet, a családodat, a munkádat? Megölnél-e egy ártatlan embert, hogy megmentsd a lányodat? Ilyen és ehhez fogható kérdések hallhatóak a darabban, valamint fogalmazódnak meg benned a nézés során, közben. El kell ismerni, hogy a tökéletes házasságtól is szépen le lehet juttatni egy filmet a csattanóig, és ehhez nem kell más, mint egy elejétől a végéig lázba hozott kérdés: hogy vajon ki lehet az emberrabló?

Pontszám

8/10

Színes fátyol

/2006/

  Intro

W. Somerset Maugham regénye alapján a Mrs. Soffel és a Philadelphia szkriptéért is felelős, Oscar-jelölt Ron Nyswaner írt forgatókönyvet, melyből az ausztrál John Curran rendezte meg a nagyszabású filmváltozatot. Egy 2006os darabról lenne szó, amelyre teljesen véletlenül akadtam rá, és amelyben olyan színészek szerepelnek, mint Naomi Watts és Edward Norton.

A sztori 

A helyszín Kína. A dátum az 1900as évek közepére tehető. Adott egy házaspár, akik angolok, és nem szerelemből házasodtak össze, amelyből aztán elég nagy galiba, probléma veszi kezdetét, hisz elég csak megemlíteni a megcsalást a nő részéről, amelyről a férfi mindent tud, és ennek további elkerülése végett, a férj megparancsolja asszonyának, hogy tartson vele Kínába, - mert ha nem mondtam volna a férj orvos -, szóval menjenek Kínába a kolerajárvány kellős közepébe…

Értékelés

A történet

A kezdés megadja az alaphangot, elég csak az induló zenére vagy a képsorokra gondolni. Amint két ember ott ül a bőröndökön valamire várva, éreztetve azt velünk, hogy valami kapcsolatuk van egymással, de nem vagyunk benne biztosak. Szóval elég ígérkezőnek hat ez a fajta a start, amelyet később sikerül felülmúlni.

A folytatásban, a történet középső periódusában már választ kapunk a kezdésben feltett kérdéseinkre, hisz a nő emlékei által újra átélhetjük a megismerkedés, és az egyre jobban eltávolodás minden egyes mozzanatát, bár az igazat megvallva nem ezen volt a fő hangsúly, hanem a további fejleményeken. Elég megemlíteni a férj és feleség konfliktust, egy más országban, ahol a kolerajárvány szedi áldozatait. De a fő dilemma mégis a kapcsolat, az egymástól való teljes elhidegülés témakörében csoportosul.

Majd a befejezés már megint csak elég drámaira sikeredik, hisz az egyik pillanatban még azt hisszük véget értek a megpróbáltatások, a következő képben már egy egész történetet lezáró „the end”nek lehettünk szemtanúi. Szóval ezzel is szászszázalékosan meg voltam elégedve.

Mindenképp fontos még sorokat szánni egy olyan darabról, amelyről a maga idejében véleményem szerint sokkal de sokkal többet kellett volna, hogy halljunk. De hát a lényeg, hogy csak elért hozzánk is.

Hogy nevekkel is alátámasszam mondanivalómat Walter és Kitty között elég nagy a szakadék, a férfi semmi áron se hajlandó megbocsátani a kedvesnek, aki vétkezett ellene. Annyira különböző színben tűnnek fel, hogy az ember nem is tudja a nézés közben, hogy majd ebből, a nagykönyvek szerint, mi fog kisülni. De a film előrehaladtával valami azonban kezd megváltozni, és úgy érezzük talán-talán majd kibékülnek végre valahára. De lehet, hogy ez lesz a soha be nem teljesülő szerelem. Szóval elég sok gondolat mereng a néző fejében, és ez tényleg érdekes teszi az alkotást, persze ezt igazán a szereplők játékának is köszönhetjük elsősorban, akikről majd később szó esik.

Ami mellet nem mehetünk el szó nélkül az a film hangulatvilága, amely körülvesz minket, egyszerűen csodálatos, elég csak a fényképezésre vagy a zeneszerzésre gondolni. Hisz fantasztikus képeket kapunk Kínáról, de egyúttal egy kisebb kosztümös érzéssel még az elején is gazdagabbak lehetünk, valamint egy jó zenével, muzsikával is, mert hát ha minden összetevő jó, akkor már ebben sincs hiba.

Szereplők

Naomi Watts, a feleség, akit még legutóbb az Eastern Promises-ben láttam, de azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ebben az alkotásban szerény véleményem szerint sokkal jobbat nyújtott. Mégpedig játékára aligha lehet egy rossz szót is szólni, hiszen minden egyes mozzanatát élvezzük a képernyőn, amint átadja a bizonytalanság, elkeseredettség, utálat, és ki tudja még hány érzés pillanatát, összetevőjét.

De hát Edward Nortonra se lehet szavakat találni, egyszerűen kezdem bírni a fickót, már az Illuziónistában is odatette magát, ebben pedig egyszerűen csodálatos alakítással rukkolt elő. Ő is nagyon jól hozza a karakterét, a kissé rideg, kissé élettelen, és csak is a munkájának élő angol emberkét.

Pozitívum

Forgatókönyv, a történet minden egyes része, a fényképezés, a zene, a szereplők játéka

Negatívum

-

Outro

Az értékelés végére érve már csak egy jó tanács maradt hátra, amelyet ezennel közé is teszek, mégpedig, ezt mindenkinek látnia kell. Ennyi. S szeretném mondandómat egy idézettel zárni, mert hát annyira jól összefoglalja a látottakat, hogy annál szebbet, aligha tudnék megfogalmazni:

„Olyan érzékletes a két látszólag semmiben nem hasonlító karakter összecsiszolódásának bemutatása, hogy az ember csak bámul. Mindezt megfejelve a párbeszédek is kimondottan jól vannak megírva, számtalanszor késztettek mosolyra.”

Pontszám

10/10

Alien vs Predator

A Halál a ragadozó ellen 2

/2007/

Intro 

Mindenki tudja, hogy volt egy első(2004es) rész, amiből nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy lett belőle egy második is, már csak a szebb és jobb jövő reményében bízva. Azt hogy miért mondom ezt, persze az első kritikája miatt teszem, ami közel sem volt nevezhető izgalmasnak, - és a többi - másfélórának. Na de térjünk vissza erre, amelyet, ha jól emlékszem, valamikor karácsony tájékán mutattak be kint, és most kis hazánkba is elérkezett. Ahogy szétnéztem e darabbal kapcsolatban nem éppen jó hírek, s kommentek fogadtak, amit alátámaszt az a tény, hogy kapott egy jelölést is, csak hát, ez éppen az a bizonyos Arany Málna jelölés – legrosszabb folytatás kategóriájáért címszó alatt. És ezek után mi is inmfc véleménye erről a predalien dologról?

Az éjszaka urai/2007/

Intro

Az idei Canness-i filmfesztiválon mutatták be először a nagyérdeműnek ezt a művet, amelynek rendezője James Gray és amelynek a címe We own the night. Elég csak a szereposztásra jobban odafigyelni, és már is tudjuk, hogy csak nem lehet ez olyan rossz, ilyen szereplőkkel a soraiban, mint Phoenix és Wahlberg újra együtt a vásznon, egy szépséggel Eva Mendessel kibővülve. Bár amint az tudni vélik, az első benyomások nem éppen pozitív jellegűek voltak a Canness-i filmnézőtársainktól. De hát mi nem hiszünk nekik!

A sztori

A 80as években járunk, a helyszín New York, és drog-drog hátán. Főhősünk egy bártulajdonos, és nem mellesleg egy rendőr családból származó ifjú, azonban ezt a tényt mindenki előtt titkolja. A lényeg, hogy testvére is rendőr lesz, azaz apja nyomdokaiba lépve próbálja elkapni a rosszfiúkat, de ez éppen fordítva sül el, és megtámadják. Amit már (Phoenix), a broder nem hagyhat és segít a policének elkapni az orosz maffia nagyágyúit, akikkel nap mint nap összefutott a bárjában.

Értékelés

A történet

A kezdés elég jóra sikeredik, értem ezalatt azt, hogy megismerkedünk Phoenix-szel, a bárjával, a népszerűségével, és nem utolsó sorban a titkával, hogy honnan is származik ő, valamint találkozunk egy rejtélyes idegennel is. Meg hát a barátnőjével aki valljuk meg őszintén nem csúnya…

A folytatás már igencsak ígéretesnek bizonyul. Hisz mután megtámadják a testvért, na azután kezdnek el úgy igazán beindulni a fejlemények. Bár az előre leszögezhető, hogy senki ne várjon valami akciódús, lövöldözős meg ehhez hasonló darabot, mert ez nem inkább erről szól. Hanem egy kis drámai alátettél, egy kis fehér porral, egy kis izgalommal vegyített, ahogy mondtam már gengszteres jellegű múvit láthatunk. Továbbá ahogy az okosok szokták mondani egy kis személyiségfejlődésnek lehetünk szemtanúi, hisz főhősünk a jó érdekében, azaz a család védelme érdekében elrugaszkodik a korábbi stílusától, életétől, és felvesz egy komolyabb szerepet, mert hát ő is police akar lenni.

A befejezés egy kicsit össze lett csapva szerény véleményem szerint. Igaz ehhez hozzátartozik, hogy kimaradtak elég fontos események még a középső rész hajrájában. Azaz nem tudunk meg sok mindent a végső csapásról, és egyik percről a másikra már ott állunk a mezőn. Valamiért én úgy érzem, hogy célszerűbb lett volna még kitérni az általam végső csapásnak nevezett akció előkészületeibe is belepillantani, mert valahogy átfutottunk rajta. Pedig lehet, hogy nem csak engem, hanem más filmnézőt is érdekelt volna még ez a rész. Na de mindegy.

Mindent összevetve, nem volt ez rossz. Bár valamiért hiányérzetem maradt. Sokkal több izgalomra, és akcióra vártam. De persze így is tetszett, és talán még egy nézést meg is ér. Ki tudja?

Szereplők

Joaquin Phoenix jó alakítását láthattuk. Szerintem jól hozta a karakterét, aki egy idő után még ha nem is teljes bosszút forralva, de mindenképp az igazság mellett harcolva teszi le a voksát, és küzd tovább a bári életből kitörve.

Mark Wahlberget láthattuk már mindenféle moziban, most jelen esetünkben éppen rendőrt játszik, nem is rosszul, de nem is jól. Valahogy engem nem annyira győzött meg, és nyűgözött le ezzel az alakítással.

Eva Mendes neve volt a garancia arra, hogy a két színészpalánta mellett, valami szépet is fogunk látni, és egye fene tetszett is nekünk, bár olyan igazán nagy szerepe nem volt a film során, talán az ő szerepéhez még többet hozzá lehetet volna nyúlni, többet ki lehetet volna hozni belőle. De hát azért ez így is jó volt tőle.

Valamint Robert Duvall, aki mindig hozza azt a szokásos formáját, ami se jónak, se rossznak nem nevezhető, szóval a rébuszokban szövegelés mellett a lényeg, hogy egy jó alakítást, produkciót láthattunk tőle.

És ezek ismeretében én azt állítom, hogy a szereplőkkel volt a legkevesebb bajom a film során.

Pozitívum

JP játéka számomra meggyőző volt, a film kezdése, aztán néha feltűnő jó jelenetek

Negatívum

„Kicsit izgalmasabb” is lehetett volna, a végjáték össze lett csapva

Outro

Egy olyan darab volt ez, amiről úgy vélekedek, hogy jó volt, engem lekötött, de mégis a megnézés után, ott az a már említett, hiányérzet, hogy jobb is lehetet volna. Bár tudom, hogy sokan várják, már csak a szereposztás miatt, és senkinek nem veszem el a kedvét, mert egyszer tényleg igenis nézhető múviról van szó, de mély nyomot aligha fog bennünk meghagyni a megnézést követően. Ezvan.

 Pontszám

7/10

A bakancslista/2007/

  Intro

A címre fókuszálva nem valami bizarr érzés tör az emberre, de ha ezen a tényen felül tud emelkedni és az ismertetőre tud koncentrálni, akkor majdnem készpénzként vehető e film megnézése, és ehhez nagyban hozzá járul, az az, eddig ki nem mondott tényező, hogy két színészóriás, nagyágyú adta nevét e darabhoz. És ez így összességében már elég imponálóan hat  a filmnézőre.

A sztori

Két ember, akik annyira különböznek egymástól, mint ég és föld. Az egyik autószerelő, míg a másik milliárdos. De a sors furcsa fintora miatt mégis összetalálkoznak egy kórházban, egy szobában fekve. Hiszen mind kiderül, halálos rákbetegek, és már csak kevés van hátra az életükből. Ezért írnak egy listát, hogy mi az ami még kimaradt az életükből, hogy mit szeretnének még „megcsinálni” a haláluk előtt. És elkezdődik az utazás a Föld körül…

Értékelés 

A történet

A filmben elég komoly szerep jut Freemanra, aki egyben narrátor szerepét is betölti, és azért fontos ezt megemlíteni, mert az ő gondolataival kezdődnek el előttünk leperegni az első képkockák és majd fejeződnek is be. És már előre tudjuk, ezt hallva, hogy jó darabnak ígérkezik ez számunkra.

A folytatás pedig hozza azt amit elvárunk, se többet, se kevesebbet. A két ember találkozik a kórházban és onnan kezdve, mint ha meg se állna a the end-ig. Persze kicsi túlzással éltem, de engem speciel lekötött. Ami ezt a részt illeti talán a kórházban játszódó jelenetek lettek úgy igazán eltalálva, és erre furcsa azt mondani, de az egész filmet elnézve ez a legjobb rész, ha meg kell nevezni egyet. Aztán a lista megírása utáni ide-oda ugrálás már egy picit lecsillapítja a kedélyeket. Hiszen elég sokszor nem értjük, hogyan, s miként kerültünk az adott helyszínre, és miért váltogatjuk a listát jó párszor a darab során, valamint miért ugrálunk a felsorolásban. Persze lehet, hogy ezek nem akkora negatív kritikák, de mégis bántja az ember csőrét valamennyire.
Aztán a végkifejlet megint csak elég érdekesre sikeredett a meglátásom szerint, hiszen nem akarok semmilyen nagy dolgot elárulni, de annyit megtehetek, hogy ezt is jól átugrották a rendező kollégák. Sajnos. És ezzel nem biztos, hogy egy jó befejezésnek értékelem az itt látottakat. Persze az utolsó képsorok valamennyire kárpótolnak minket.

Amint kiderült, voltak kisebb-nagyobb „problémák” a film során. Úgy érzem, hogy talán hosszabb is lehetett volna a darab, és akkor jobban tudtak volna fókuszálni olyan részekre, eseményekre, jelenetekre, amelyek mellett csak úgy szó nélkül elmentünk. Ki tudja miért? Vagy lehet, hogy a kezdés, ahogy szoktam mondani túl magasra tette fel a mércét, amit a film második fele már nem tudott tartani.

Az biztos, hogy a vígjáték nagyon meghatározó tényező a kaland és kisebb dráma mellett. És szerencsére ez a filgúd érzés kitart a film végéig. Hál’Isten elég sok olyan jó megmosolyogató mondat hagyja el főhőseink száját, ami miatt azt merem kijelenteni, hogy akár még egyszer nekiállnék ennek az alkotásnak.

Szereplők

Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy jók az öregek a háznál, már elnézést, ha valakit megbántottam. De a két szereplőnkkel volt a legkevesebb probléma a múvi megtekintése alatt.

Ott van Morgan Freeman, akiben aligha lehet csalódni, hisz újfent egy tőle már jól megszokott alakítással kápráztatott el minket, ami persze Jack Nicholsonra is igaz, de tényleg nem tudok szavakat találni arra, hogy a két „zseni” mekkora pozitívumot, és hatást gyakorol az emberre, amikor megjelenik a vásznon.

Pozitívum

A film kórházban játszódó jelenetei, a két színész „zseni”, maga a filing a zenékkel

Negatívum

Pár kérdés, amire nem kapunk választ, néhány kisebb hiba, baki, amin azért szemet hunyunk, és a túl sok ugrálás ide-oda

Outro

Ez egy olyan alkotás volt, ami többre hivatott szerintem, elég csak az ismertető elolvasni a film kezdése előtt, és máris tudjuk, hogy ez kihagyhatatlan. De mégis a kisebb-nagyobb problémák ellenére ez egy igen is szerethető darab, amelyet minden Freeman, Nicholson rajongónak, vígjáték szerető embernek csak ajánlani tudok. Mit is mondhatnék ezek után? Rögvest előveszek egy papírt, és lássuk, mit is akarok még az életemben: egy Ferrari, 10 villa, meg nyaraló, milliárdok s egy szép feleség… és így továbbJ

Pontszám

7/10

Hajlakk/2007/

Intro

Valamikor még 1988ban, amikor egy John Waters nevezetű emberke megalkotta a Hajlakk című filmjét, nem gondolta senki, hogy ebből majd egy szép verőfényes napon valaki remake-t fog készíteni egy bizonyos John Travoltával. De hát soha ne mond, hogy soha. És a mondás igaznak találtatott, hiszen 2007ben a retro évében gondoltak egy nagyot és visszahozták a rock and roll filinget a nézőközönségnek. Jogos a kérdés, megérte e?

A sztori

Helyszín Baltimore. Mindenki –kis túlzással- Fenyő Mikit hallgat, és ropja a táncot, ahogy csak bírja. Tracy egy „dundi” kislány, aki csak a zenéért, s a táncért él a világon, s minden vágy az, hogy a Corny Collins Showban (zenés tvműsor) felléphessen, és élete szerelmével találkozhasson. De hát az álmokat nem adják könnyen, azokért meg kell harcolni. De eljön a nap, amikor főhősünk kapva az alkalmon megmutatja magát, s bizonyos tánctudását, de kirúgják, mert nem oda való….

Értékelés 

A történet

Már az első képkockák azt sugallják, hogy nem fogunk csalódni a darabban, hisz egy igazán jó startnak lehetünk szem és fültanúi, hisz azonnal kiderül minden, ami a sztori szempontjából érdekes, helyszín, család, álom, iskola, szereplők, szóval” belecsapunkalecsóba” kezdésként értékelem a látottakat.

Aztán a folytatásban már elkezdenek jobban kirajzolódni a történet igaz értékei, s mondanivalói, persze mindenki tudja, hogy ilyen darabok esetében, inkább a musical a fontos, és erre helyezik a főbb hangsúlyt, míg a történet csak másodhegedűs szerepkörben van jelen. A lényeg, hogy maga a sztori nem nevezhető nagy dobásnak, de mégis találunk benne mindent: egyenjogúság, kiközösítés, szóval mindenféle problémát felvázol a film, így azért nem tehetünk szemrehányást a látottakra. De persze inkább a fülünkre hagyatkozunk ebben az esetben, ahogy azt már említettem.

A végkifejlet a maga kiszámíthatóságával nem dönti romba az egész darabot. Hál’Istennek. Hiába a jól megszokott „the end” mi nem vagyunk hajlandóak erre figyelni, szemet hunyunk felette, hiszen a zene és a szereplők játéka mindent felülmúl ez esetben.

Továbbá ki nem felejthető a színkavalkád, a„retro filing” fellángolása, a tupír egekig való hatolása, a mindent vivő látványos jelenetek és még sok más, amire nem tudunk per pillanat szavakat találni.

Na meg a zene, ami a szerves része az effajta filmeknek, és ebben sem volt hiba, mert egytől-egyig szenzációs dallamú muzsika volt. Szóval a Soundtrack hallgatás nálam kötelezők között szerepel a következő napok során.

És egy kis vígjátékérzést is belecsempésztek a musicalbe, szóval mosolygunk is néha a tánc mellett.

Szereplők

A kislány,Tracy, nevezetesen Nikki Blonsky, már elnézést a kifejezésért, de iszonyat nagyot játszott. Egyszerűen nagyszerűen, zseniálisan. Remélhetőleg még találkozunk vele a közeljövőben, mert ezzel a produkcióval kiásta magának az utat a bizonyos karrier felé. Szerintem.

John Travolta, azaz Trací anyukája, most nevessek, vagy sírjak, mert álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer majd így látom a vásznon. Nem semmi. És ez a két szó igaz a mutatott játékra is. Anyukaként jól helytállt. Éljen.

De említhetném akár Christopher Walken vagy Michelle Pfeiffer nevét is, akik ugyancsak részesei voltak e nagyszerű múvinak és ugyancsak egy számomra meglepő kellemes, jó kis alakítással rukkoltak elő.

És akit nem szabad kihagynom Zac Efront, a tinik bálványát, akinek a neve miatt megijedtem a szereplők listájának böngészésekor, de az igazat megvallva rám cáfolt, hiszen ez az alakítás azért mégis csak tetszetősebb volt, a Hsm-hez képest, szerintem.

Pozitívum

Szereplők játéka, látvány, a filing, zenék

Negatívum

A történet egyszerűsége, de ez csak piszkálódás, különben meg nincsJ

Outro

Ebből a műfajból, stílusból is minden évben megkapjuk a szokásos adagunkat. És úgy ahogy egy évvel ezelőtt a Dreamgirls(10/10), most a Hajlakk hozza közelebb az embereket ehhez a műfajhoz, és mindent összevetve, nem is esik rosszul, azaz hagyjuk, hogy elkápráztasson minket a látvány, na meg a zene. Kell ez. Mondom én. Reménykedem, hogy megtartják jó szokásukat és 08ban is, elénk tesznek majd valami ehhez fogható musicalalkotást. Let’s Go!

Pontszám

10/10