Emlékezz a titánokra

/2000/

Értékelés

Röviden csak annyit, hogy ez egy kihagyhatatlan alkotás, amelynek minden egyes része, pillanata jól meg van komponálva. Hiába a végkifejlet egyszerűsége, ez akkor is valamiért sokkal többet ér az ilyesfajta témával foglalkozó darabokkal ellentétben. A kezdés nagyon imponáló, bár én nem voltam tisztában azzal a ténnyel, hogy mit fogok látni. Majd a film közepe telis-tele jó jeleneteivel, zenéivel mind-mind megmaradnak az emlékeinkben, amit a „the end” nem tud elrontani, hál’Istennek.

A szereplőkről annyit, hogy közhelyes leszek, de Denzel hozta azt, amit az ember már akarva akaratlanul elvár tőle, azaz egy igen jó színészi teljesítményt, játékot. Ennyi és pont.

Míg Will Patton pedig nem asszisztál, hanem azért szépen ő is előrukkol egy dicsérendő produkcióval. Egy rossz szavunk nem lehet a színészekre.

A történet, a szereplők, a zene, minden

-

Az utolsó cserkész

/1991/

Főszerepben Bruce Willis, izomtrikó nélkül. Érdekes. Mondhatjuk ez a darab akkor nem mai alkotás, valamikor 91ben került bemutatásra, jó régen volt az már, de azt előre leszögezhetem, hogy Bruce sokkal jobb alakítást nyújtott, mint speciel 16 évvel később a Die Hard 4-ben.

 

A sztori

Magándetektívünk pályafutása zátonyra futott. És már ő is bevallhatja, hogy jobb nem beleavatkozni a politikába. De a sors fintora elintézi neki, hogy újra nyomozhasson, mégpedig egy rögbijátékos társaságában, akinek barátnőjét ölték meg. És minél mélyebbre ássák magukat az ügyben, annál nagyobb bajba keverednek.

 

 

Értékelés

Minden megvan, ami egy jó akciófilmhez kell. Izgalmas kezdés, lásd fejbe lövi magát a rögbijátékos, és felmerül a kérdés vajon miért? Majd megismerkedünk a nyomozónkkal, aki az italba „fojtja bánatát”, házassága zátonyra futott, és akkor még megkap egy olyan ügyet a fejére, ami egyáltalán nincs ínyére. De őt is, minket is érdekel vajon ki áll a bizonyos furcsa dolgok hátterében, és elkezdődik az igazi akciós, nyomozgatós, humoros történet, ami valljuk meg őszintén jól esik. Mindent összevetve a film maga idejében(és mostanság is) igencsak el tudja kápráztatni a nézőt.

„Ha egy újjal is hozzá érsz a lányomhoz feldugom az esernyőt a s....be és kinyitom!

Szereplők

Bruce barátunk kitűnő alakítással rukkol elő. Ahogy azt már írtam, ez sokkal jobb játék, mint a mostani a „die hardos” volt. De hát ízlések és pofonok. De kihozta magából azt, ami a nézőnek pont kell egy ilyen darabban, azaz kicsit részeges, humoros, de egyben egy jó nyomozóként állja meg a helyét a vásznon.

 

Pozitivum

A szereplők játéka, akció, humor

 

Negatívum

-

Fegyverek szava

/2007/

Főszerepben Nicolas Cage, aki őrmesterként szerepel ebben a 2001es darabban és aki mostanság nem éppen jónak nevezhető alakításairól híres, lásd Szellemlovas, Rejtélyek szigete, stb…

 

A sztori

II. világháború, az amerikaiak nem tudnak mit kezdeni a japánokkal, akik lépten-nyomon követik őket, hiszen a kódolt rádióüzeneteket feltörve minden egyes lépésről tudnak. De az amerikaiak váratlant húznak elő a zsákjukból, mégpedig najavo indián származású tengerészgyalogosokat képeznek ki, akik a feltörhetetlen najavo nyelven továbbítják az üzeneteket, amit már a japánok nem tudnak megfejteni. A lényeg az, hogy Joe Endersnek két ilyen najavo indián kódbeszélőt kell megvédenie és biztonságban tudnia a háború kellős közepén. Sikerül e neki?

 

Értékelés

Egy 2 órás film a háború eseményeivel, azon belül is a „Szaipan sziget ellen indított amerikai támadás eseményeit dolgozza fel”.

A múvi akciós, háborús jenetekben gazdag, ha lehet így fogalmazni, de sokszor ellaposodik a már jól megszokott klisés párbeszédekkel. De szerencsére ezt jól egyensúlyozza a látvány, a szereplők játéka. A darab egyes részeihez csak annyit fűznék hozzá, hogy a végkifejlet speciel nekem némileg várható volt, a közép és kezdés azonban nagyon jó pillanatokat tartalmazott.

Magáról az alapsztoriról annyit, hogy érdekes volt, hiába kapunk állandóan utánpótlást a háborús filmekből, ez jól esett. Igaz ez az indián, és kódfejtörős részre, amely különösen „izgalomba” hozta a filmnézőt, hiszen ilyet még nem látott, azelőtt. A lényeg a lényeg, hogy azért ez egy jó darab, de a kezünket a szívünkre téve, el kell ismernünk, hogy láttunk már ennél jobbat…

 

Szereplők

Úgy nagyon senkit nem emelnék ki, hisz senki nem nyújtott olyan maradandót, hogy azt itt érdemes lenne megemlíteni, igaz ez Cage-re is, aki nem igazán tudott érvényesülni a szereppel szerintem.

 

Pozitívum

Látvány, jó pillanatok, részek, az indián játéka

 

Negatívum

Cage játéka nekem kevés volt, kicsit hosszú, a történet vége

Mr. Magorium Csodás áruháza

/2007/

Főszerepben Natalie Portman és Dustin Hoffman, akik egy családi vígjátékhoz adták a nevüket, amelyben csodálatos látvány fogadja a nézőt. Egyszer érdemes.

 

A sztori

Mr. Edward Magorium egy nem mindennapi játékbolt vezetője, hisz egy 243 éves boltról beszélünk, ahol a gyerekek, az emberek a legfantasztikusabb, legcsodásabb, és egyben legfurcsább játékokkal találkozhatnak. Miért is ilyen különleges? Talán azért mert a már említett játékok talán túlságosan is élethűek, egyfajta varázslatos erővel bírnak. Na de a lényeg, hogy Magorium helyét egy „depressziós menedzsernő” veszi át, jobban mondva venné át, ha a sötét erők nem szabadulnának el. Csak hinni kell benne….

 

Értékelés

A film olyan kedves, bájos, hogy egy pillanatra el is feledkezünk mindenről, ami éppen körbevesz minket. CGi effektusokkal körbevett bámulatos képek fogadják a nézőt, aki persze tudatában van annak, hogy ezt azért nem kell komolyan venniJ. De jól esik. Az biztos.

A darab egyes részeiről csak annyit írnék, hogy a kezdés már megadja az alaphangot, a folytatásban már előkerülnek azok a bizonyos sötét erők, majd a befejezésben már egy kis szokásosságot vélek felfedezni, de ez nem rontja el kedvünket, mert számunkra ez a másfél óra, egy nagyon jó kikapcsolódás volt, amit aligha lehetett volna ennél jobb dologra felhasználni. Hisz a mese az egész, és akit elragad a filing, az nem tud szakadni tőle. Persze azért a jól megszokott karakterek megtalálhatóak, megfigyelhetőek, lásd ott van a kisfiú, aki nem leli meg a barátait, vagy ott van a munkamániás hivatalnok, a félszeg játékbolt vezető, vagy a kissé naív, pesszimista leányzó.

 

Szereplők

Dustin Hoffman és Natalie Portman jók voltak. Bár Hoffman amig a színen volt addig el kell ismerni, hogy sokkal élvezetesebb volt a dolog, de Portman kisasszony is megállta a helyét, talán még Jason Bateman játéka is elfogadható volt.

Mindent összevetve jól szórakoztam. Nem egy iszonyú kiváló darab, de akit csak egyszerűen érdekel a képi világ vagy csak el akar szakadni a horror, akció és semmitmondó alkotásoktól, annak nagyon ajánlom ezt a mesét. Végezetül egy idézet: „You have to believe it to see it.”

 

Pozitívum 

a filing, a képi világ, a szereplők játéka

 

Negatívum

A sztori így is egy picit gyenge volt, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

Sweeney Todd

A Fleet Street démoni borbélya

/2007/

Intro

Thriller és musical egy darabban. Hmm. Első hangzásra eléggé furcsának hat, be kell ismerni. De a film mellett szólnak olyan érvek, mint a GG-n begyűjtött, legjobb színész Johny Depp, valamint a legjobb film - zenés film és vígjáték kategóriában aratott győzelme. Ami azért rendesen felkavarta az állóvizet, és fogja is még, remélhetőleg az Oscaron és a későbbiekben. És akkor nézzük, hogy bejött e nekünk ez a fajta furcsa párosítás.

A sztori

A 19 századi Angliában játszódik a történet, amelynek főszereplője egy borbély, fedőneve Sweeney Todd, és hosszú év után tér vissza Londonba, hogy bosszút álljon azért, amit egy londoni bíró fiatal korában elvett tőle, és ez nem más, mint a felesége, és a gyermeke. Hozzá is kezd a tervének megvalósításához, mégpedig nemes egyszerűséggel elvágja a borotvával a tehetősebb kuncsaftok torkát a Fleet Streeten található borbélyüzletében, hogy utána majd Mrs. Nellie Lovett pitekészítő és árus személyében felhasználja azokat a pitéi készítéséhez.

Értékelés 

Amit előre le kell szögeznem, hogy az alapanyagot nem más, mint Stephen Sondheim világhírű rémmusicelje szolgáltatta, amelyből Tim Burton készítette el a nagyérdeműnek ezt az alkotást. Amelyet a mai napig „játszanak”, arról az emberről, akit egyesek legendának, mások élő, valós személynek titulálnak. És hiszik azt, hogy megtörtént eseményről van szó, cikkek is jelennek meg ezzel kapcsolatban, bár a források és a feltevések nem bizonyítottak, de mai napig nagy népszerűségnek örvend a musical, amelyből a film csak profitálhatott úgy igazán.

Ez musical volt a javából az biztos, bár annyira nem szimpatizálok ezzel a műfajjal, de így kezdésként bedobom a labdát a mélyvízbe, és azt mondom tetszett. Ez már ki tudja hányadik meglepődésem a 07es darabokkal kapcsolatban, amelyeknek úgy látszik, soha nem ér végük, elég csak a Csillagporra, vagy a Bűbájra gondolni, amelyek mind-mind igazi ritkaságai az évnek.

A történet

A filmről úgy általában nyilatkoznék. A kezdés, ahogy látjuk Londont, ahogy érezzük Mr Toddban a keserűséget, a haragot, már tudjuk, hogy nem akármilyen folytatásban lesz részünk. De elég csak felhoznom a darab kezdő képeit, amelyek alapján már az ember eldöntheti, hogy ott folytatja, vagy éppen azt mondja neki ilyen, nem kell.

Aztán egy kis idő múlva megtudhatjuk egy borbély szomorú történetét, akit a bosszú űz és hajt egyre jobban, de miután kiderül, hogy lánya életben van annál a bizonyos bírónál, a darab egy újabb nem várt szintre lép, és még komorabbá, még feszültebbé válik a légkör, a hangulat, amely addig se volt valami rózsás. Főhősünk és Lovett közösen kitalálják a halott testek eltűntetésének módját, és kezdetét viszi a Hasfelmetsző Jacket megszégyenítő jelenetek sorozata, amelyeket én inkább az erősebb idegzetűeknek ajánlanék. Talán erre a részre a durva, és a brutális szavak valamelyikében találhatjuk meg, és húzhatjuk meg a határt. Az állandó komor és sötét világot, képet, csak egyszer hagyjuk el, akkor is Mrs. Lovett tengerparti álma miatt, amely különösen jól eltalált része volt a darabnak.

Majd a végkifejlet nálam újabb pontokat ér. Próbáltam kiokoskodni a nézés közben a lezáró képsorok mozzanatát, de azt kell mondjam, hogy nagyon messze voltam az igazságtól. Szóval egy szó mint száz, egy kitűnő befejezést láthatunk, és még musicali csattanóban is volt részünk. Tetszett.

Ha kimondom azt a szót, hogy musical, mindenkinek az éneklés, áriázás jut az eszébe. És mint mondottam elég messze áll tőlem ez a stílus, így aggódva hallgattam a kezdő perceket, hogy vajon mennyire fog minket eltántorítani ez a tényező, de ahogy egyre jobban beleástuk magunkat a történésbe, egyre jobban kezdtem élvezni a zenéket. Amelyeknek itt különösen nagy szerepük van, hisz ahogy megszokhattuk a stílus, műfaj esetében a zenére esik a nagyobb hangsúly. Értem ezalatt, hogy a történet, a cselekmény, vagy bármi, ami fontos, azt a muzsikából hallhatjuk, és szűrhetjük le, ennek tükrében nem túlzó azt állítani, hogy a film ¾-ben éneklés hallható. Tehát ezek után a Soundtrack nálam kötelező, és nektek is a plakát alatt megtalálható, ha csak egyszerűen furdal a kíváncsiság a dalokat illetően. Amelyek nem lettek rosszak,de nem is lettek annyira eltalálva, bár lehet, hogy majd az OST hallgatásakor még jobban a fülembe mászik a dallam.

Szereplők

Johny Depp, hát erre nehéz szavakat találni. Eszméletlen jó alakítás. Kiváló. Hihetetlen, és akkor elég csak elmerengeni azon, hogy Russel Crowe-ot akarták erre a szerepre „betenni”, de ő nem vállalta és így jött a képbe Johny, aki végre megmutatta a kalózkodás mellett, hogy kell vele számolni, mert egy nagyon jó színész, és ezt mutatja a díjak és jelölések sora. Valamint ki nem felejthető Johny szavai, hogy nélküle a darab, nem lett volna olyan, amilyen lett, és ezt neki köszönhetik, valamint egyúttal ő is köszönetet mondott Russelnak, hogy épp nem ért rá akkorJ

Helena Bonham Carter a pitekészítő is jót nyújtott Depp társaságában, persze nem olyan tökéleteset, de mindenképp egy jó alakításnak lehettünk szemtanúi.

És akkor a felsorolásból nem hiányozhat Alan Rickman, Christopher Lee vagy Timothy Spall neve se, akik egytől egyig hozták a szerepüket, a karaktereiket. Jók voltak, se több, se kevesebb.

Pozitívum

JD játéka eget rengető, a képi világ, a hangulat, minden

Negatívum

Talán a zene sikerülhetett volna jobbra, na de ezt magam sem gondoltam komolyanJ

Outro 

Ha valakit érdekel, hogy Johny Depp, hogy tud énekelni, vagy csak az izgatja, hogy musical fanként, hogy mit hoztak ki a híres alapanyagból, ne tovább, arra kíváncsi, hogy Tim Burton megint mit eszelt ki, vagy egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy a thriller és musical műfaját miként lehet összevegyíteni egy darabban. Vagy ne talán tán ezek a dolgok nem hozzák a lázba, és nem érti mire ez a nagy felhajtás, na ennek a sok kétkedőnek igazán ajánlom eme alkotás kötelező megtekintését azonnal.

Pontszám

értékelés

The Game Plan

/2007/

  Intro 

„The Rock” családi moziban? Első hallásra ez a terv, ez az elgondolás nálam a kukában végezné. De hiába, manapság a sokoldalú színészeinkkel bármit meg lehet tenni, akár az új évezred akciósztárjának kikiáltott Dwayne Johnsont is rá lehet venni arra, hogy a Walt Disney Picture „égisze” alatt megmutassa a nézőközönségnek az igazi mosolygós arcát, mivoltát. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire tud azonosulni a szikla egy ilyen számára szokatlan és nem mindennapi szereppel.

A sztori

Joe Kingman, vagy ahogy nevezi magát a Király, nem akárki, hisz ő a Boston futballcsapatának (amerikai foci) meghatározó, kulcsfontosságú játékosa, aki nélkül a csapat nem lenne ott, ahol éppen van és tanyázik a táblázaton. És persze a Királynak megadatik minden, milliókat keres, plázacicák veszik körül, a paparazzik kedvence, szóval ő a csúcs. De az élet nem fenékig tejfel, hiszen egyik nap megjelenik a semmiből a 7éves lánya, akiről Joe azt se tudta, hogy létezik, de kompromisszumokat kötve Peyton maradhat a lakásában, és részt vehet életében, ami aztán nem kicsit változik meg ezek után/ tükrében

Értékelés

A történet

Lehet csűrni, csavarni a dolgokat, de csak ott lyukadnánk ki, hogy volt már ehhez hasonló kaliberű téma nem is egyszer. Lásd megjelenik a soha nem látott gyereked és előhozza belőled az alvó oroszlánt, persze ezt most jó értelemben vett kifejezés volt részemről. A lényeg, hogy ahogy szokták mondani, a zord külső érző lelket takarJ

A kezdés nagyon hangulatosan indul. Élvezzük a látottakat, és irigykedünk is egyben, hogy valakinek ez megadatott, és hogy ennyire jól megy neki. Két szóval: fut a szekér.

Aztán a folytatásban megjelenik az ajtóban a kislány. És ettől a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozik nem csak főhősünk élete, hanem a múvi hangulata is. Mert hát, a lében fürdőző nagymenő sztár nem tudja, hogyan is kell egy ilyen lurkóval bánni, és ebből adódnak a jókora ciki(számára) helyzetek tömkelege. Amin persze mi mosolygunk a bajszunk alatt. De tényleg, elég élvezhető periódusa volt ez a darabnak, jó pár poénnal tarkított jelenetek láthatóak, néhány nagyon szellemes, néhány erőltetet vicc kíséretében. Azonban élvezzük, amit látunk, bár tudjuk a szívünk legmélyén, hogy mi várható a befejezésben, de próbálunk nem gondolni rá.

Majd a végkifejlet, azt hozza amire és amit vártunk. Semmi különös meglepetés, és ez picit elrontja az ember addigi jó kedvét. De hát, hiába az usában szeretnek ilyesfajta darabokat gyártani. Csak a néző, hiába kacag, a the end mindent sárba tipor. Sajnos.

Ahogy már említettem az értékelés elején, volt már ehhez hasonló, és akkor ide tenném még a „gonosz” karakterét megformáló menedzsert, amely általában, az esetek nagy többségében ki nem hagyható eszközei az ilyen alkotásoknak.

De becsületére legyen mondva a The Game Plan-nek, hogy sok újítást hozott, és húzott elő a széles vígjáték nevezetű repertoárból, elég csak emlékeznem a balett szálra, ami csodálatos volt. Valamint a vége előtt elhangzó kisebb drámai csavarra, szóval azért nem volt rossz. Esetleg talán még egyszer…

Szereplők

Úgy igazából elsőként „The Rock”-ot veséznénk ki, a főszereplőt. Sok mindent láttunk tőle, sok mindenkit és mindent alakított már élete során, mint például volt a Doomban, a Skorpiókirályban, és az Erőpróbában, hogy csak párat említsek. De most ideje volt, hogy szebbik arcát is megmutassa nekünk. Az nem kérdés, hogy a foci nem áll tőle távol, azonban ebben a családi témakörben még csak bontogatja szárnyait. De én mondom, ez nem volt rossz tőle, a fene se gondolta, hogy ilyen jól megállja a helyét, majd ebben a darabban. Nem mint ha lenézném, vagy ilyesmi, csak volt bennem egy kis félsz az ő neve hallatán. Na mindegy, az a fontos, hogy nekem üde színfolt volt az ő játéka, tetszett.

A kislány Madison Pettis is kellett ahhoz, hogy szeressük és élvezzük ezt a múvit. Gyerekként jól játszotta a gyereketJ Na de komolyra fordítva a szót, ha lehet olyat mondani, jót játszott hétévesen, na ő tőle aztán tényleg nem vártunk semmit, és kaptunk egy bájos, mosolygós alakítást a kishölgytől, aki szenzációs párost alakított a Sziklával.

Pozitívum

A színészi játék, néhol jó poénok, a hangulat

Negatívum

Bármennyire is nem akarjuk kimondani, de eléggé kiszámítható egy-két kivétellel, és ez nagyon rányomta a bélyegét és a vég

Outro

Még egy mondat erejéig azért említést teszek a rendező nevével, akivel adós maradtam, aki nem más, mint Andy Fickman, - a Micsoda srác ez a lány direktora volt korábban.

Ahogy szétnéztem amerikaiaknak bejött, és ez még számokban is megmutatkozik, de én olyannal nem foglalkozom, csak azzal, hogy ezt a darabot, érdemes megnézni annak különösen, aki félre tudja tenni a sérelmeit az amerikai készítők szokásos forgatókönyvét illetően, s ha ezt megteszi, akkor egy jó filmben gyönyörködhet 2 órán keresztül, amiben kiderül, hogy a futball és a balett mennyire egyezik, vagy mennyire nem.

Pontszám 

John Rambo

/2008/

 

Rambo visszatért.

A 08-as darabok közül az első értékelés következik itt, a FilmFelKeltésen. És az vesse rám az utolsó követ, aki azt mondaná, hogy ez nála nem a Rambo lenne. Hiszen elérkezett a negyedik a részhez, mindenki csak dicséri, az Imdb-n nem sajnálják a 10eket rászórni, és azt repesgetik, hogy esetleg jön egy ötödik rész is. Ennyi nem elég ?

Na de minket, most csak ez a darab izgat, amely mindenképp ott szerepelt a legjobban várt alkotások topjai között, nálam. Volt szerencsém látni, még anno a TV-ben az első hármat, és be kell valljam, bejött, nem tartozom a fanok közé, bár ami jó az jó. Igaz ennek ellentmond az utolsó harmadik rész gyengébb mivolta, de hát nem tántorított minket el a céltól, hogy megnézzük a megöregedett Stallonét, ahogy várakozásaink közepette újra „odateszi’” magát.

John Rambo visszavonult. A burmai határhoz közel telepedik le, halászik, meg kígyóméreggel foglalatoskodik. Azonban minden a feje tetejére áll, amikor megjelenik egy misszionárius ún. segélyszervezeti csoport azzal a kéréssel, hogy vigye el őket a folyón a burmai övezetbe, ahová gyógyszereket szeretnének eljuttatni. John végül eleget tesz a kérésnek. Azonban pár nap múlva kiderül, hogy a csoportot elfogták, és főhősünk egy percre sem habozik, azonnal nekilát az útnak egy kisebb zsoldos sereg kíséretében…

A történet

Gyorsan kezdésként, senki ne várjon valami nagy sztorit, hiszen nem ezen van a hangsúly, bár meg kell jegyeznem, hogy azért történet szempontból sem volt annyira vészes, egy kis politikai háttér segélyszervezettel, zsoldosokkal, sok sárgával, már elnézést, meg hát egy főhőssel, akiről megtudjuk, hogy ő is csak ember, de ha elvesznek tőle valamit, akkor ott kő kövön nem marad.  

Ami a film egyetlen gyengepontja az a kezdés. Valahogy ez a bemutatásos dolog nekem nem jött be. Értem ezalatt a hosszú bevezetőt, és felvezetést, amely a zsoldos hadsereg ténykedéseiről adott számot. Kicsit zavaró volt, bár az igaz, hogy a történet kb így lett a teljes, szóval mindenképp kellett, bármennyire is lassúnak éreztem.

Aztán a folytatás, a történet középső periódusa már bőven, kecsegtet izgalmakban. Miután megjelenik ez a csoport, már tudja, érzi a néző, hogy valami elindult. Elég csak a nő és John párbeszédeire gondolni. Aztán következik az eltűnés, majd az emlékezés, a zsoldosok, akiket egy pap bérelt fel, na hm. Érdekes. A lényeg, hogy nincs okunk unatkozni, bár nem egy túlfűtött izgalommal teli résznek vagyunk szemtanúi, de mindig történik valami ami teljesen leköti a néző figyelmét, azaz hatással vagyunk a látottakra. És ez így jó. Talán a legizgalmasabb pontja ennek a résznek a menekülősdi a táborból, na igen az jó volt szerintem.

Aztán az utolsó 30 perc, a végkifejlet, az valami észbontó. Brutális. Kegyetlen. Hűdenagy. Furcsa ilyen szavakat használni egy olyan the endről, ahol SPOILER hullannak az emberek másodpercenként, de hát ez akció volt a javából, és egy kis nosztalgiaként elmerenghetünk a régi jó öreg rambos filingen, ami az igazat megvallva már kellett. Hiszen kaptunk valamit azokból a szép időkből. Aztán az utolsó képkockák már szépen lezárják egy kultfilm pályafutását emelt fővel. Ezaz.

Amint mondottam brutalitásban, gyilkolászásban, fejek hullásában, vérben, meg sok mindenben van része a nézőnek, szóval aki nem az ilyesfajta stílusú darabokat kedveli, az jobb ha nagy ívben elkerüli eme alkotást, mert elég csak megemlíteni a kutyákat. Jaj.

Fontos még szavakat áldozni az olyan pillanatokra, amelyek nem éppen a akcióról szóltak, hiszen azok is ki merem jelenteni, hogy jó  pillanatai voltak a múvinak. És akkor idetenném még a beszédet, amiből szokásosan nem kapunk sokat, és nem is várjuk, nem is akarjuk. Pont ennyi elég volt. Se több, se kevesebb. Jó volt látni, hogy nem estek át a ló túloldalára az amerikai készítő barátaink.

Továbbá a zene, ami rendkívüli élmény volt, és mondhatom, nem csak engem lepett meg annyira, a Soundtrack már most kézben, hiszen nagyon eltalálták ezt is. Nem reklámként említem, akinek esetleg szüksége lenne rá, az a plakát alatt megtalálja.

Szereplők

Sylvester Stallone, akit nem kell bemutatni. Egyszerűen piszkosul jót nyújtott, és sokakban merült fel a kérdés, hogy akkor a Rocky 5ben vagy Rambo3an miért nem ugyanazt a Szilvesztert láttuk. De hát mindegy. Stallone nálam nagy favorit, már csak a Rocky szenvedélyemre is utalva. Ápropó Rocky. Hát igen már az utolsó 6. darabban nyújtott alakítása is éreztette azt velünk, hogy visszatért, vagy valami hasonlót. Hiába nah, jó az öreg a háznál, és Rambot alig ha tudtuk volna más kivel elképzelni. Szóval még így idősen is káprázatos, fenomenális produkciót láthattunk tőle, ennyi.

A többi színész innen-onnan nagyvonalakban ismerős, bár egyik se olyan nagy hal, szerény véleményem szerint azért még egy nagyágyút besorozhattak volna Stallone mellé vagy mögé, kinek, hogy tetszik.

Pozitívum

Stallone játéka, az utolsó fél óra mindent vitt, mind vizuális és audiovizuális effektek

Negatívum  

A kezdés, és hosszabb is lehetett volnaJ

Az elmúlt évek egyik legjobb akciófilmje?! Nah, hát ez most komolyan gondoljuk? De még mennyire, hiszen akcióból egy jó nagy adagot kaptunk, annyi szent. Szilveszter pedig csoda, hogy bírta a kiképzést ennyi idősen. Nem semmi az öreg. Van benne kraft. Minden, de minden megtalálható egy jó akciófilmhez. Kötelező megtekintése, persze 18 év alatt vagy felettJ A lényeg, hogy Rambo volt, lesz, és lenni is fog!!!!

9/10