El Laberinto del Fauno/Pan's Labyrinth

inmfc - 2007.11.03. - 5 komment

A Faun labirintusa

A

z igazat megvallva a ma estének úgy vágtam neki, hogy megnézek valamit a Tv-ben. Rosszul tettem. Belenéztem ebbe a Csillag születik „műsorba”, aztán fél óra nézés után bedobtam a törülközőt, nekem elég volt, ennyi. Inkább nézzünk valami mást, de ezek után csak jó jöhet – gondoltam, ezért kiválasztottam ezt a darabot, amelyről az internetet böngészve sokat megtudtam, mint például, hogy 3 szobrocskával tért haza az Oscarról, nevezetesen az operatőr, smink és maszk, és jelmeztervezés kategóriában vitte a pálmát és, hogy sokan zseniálisnak tartják e alkotást.. Ez nekem már elég indok volt arra, hogy ez legyen a mai program a „hulló”csillagok után.

A sztori: 1944ben járunk, Spanyolországban, ahol véget ért a polgárháború, ám a hegyekben továbbra is folytatódik a háborúsdi. Ide jön el főhősünk, egy kislány, aki terhes anyjával érkezik, mert hát az új férj, a kapitány, azt akarja, hogy itt szülessen meg a csöppség. A kislány igazi apja meghalt. Eddig semmi szokatlan, na de ezután, egy bogár(tündér) követi lépten-nyomon főhősünket, aki amúgy is nagy képzelőerővel bír, és bele megy a játékba, abba a játékba, amelynek a szabályait nem ismeri, amelynek a részleteit egy faun ismerteti, és amely befejeztével ő lehet a hercegnő. Elkezdődik egy harc a „ más világban”, a  3 feladat teljesítésére, és elkezdődik a harc a „valódi” életben a két tábor összecsapása révén. Ki jön ki győztesen a két háborúból?

Negatívum: hát a filmben két szálat láthattunk végig vezetve, az utolsó leheletig. A fantasy rész, ami nekem egy picit gyengébb volt a kelleténél és kevesebbre is sikeredett. Lehet én számítottam többre, a sok dicsérő szó után. Nem tudom, de ezt érzem legbelül. Lehet még egyszer meg kéne néznem, akkor jobban kijönne a két világ közti ellentét, viszony. Aztán ott volt a ne egyél a semmiből és mégis evett, ez már nem akkora baj, de nem szeretem ezt, amikor valamit annyira kihangsúlyoznak és te már tudod, hogy úgyis az ellenkezője fog megtörténni. Aztán a nőcikénk, a szolga, akiről már a legelején tudtad, hogy csak kémkedni van ott. Mondom az utolsó kettő nem nagy probléma, de akkor is lehetett volna ezt jobban is megoldani.

Értékelés: Sok mindent olvastam már róla, túl sok mindent és talán ez a baj, mert annyian írták, hogy zseniális, hogy az ember már ezért egy tényleg zseniális filmre vár. Míg van egy másik film, amiről nem olvasol dicsérő szavakat, lehet, hogy az is tud akkorát adni, mint ez a film. De ez nem leszólás volt, mert a film azért bejött. Az azért szót nem kell komolyan venniJÍgy előre leszögezném a 3 Oscart az adott kategóriában tényleg messze menőkig megérdemelte, de a többiben nem hiszem, hogy lett volna esélye, ismerve a többi filmet, azokból az időkből. Na de hagyjuk ezt, térjünk a lényegre. Sztori: maga az alapsztori nagyon ott van, az elgondolás, hogy a két világ között micsoda különbség tárul fel a néző előtt, hogy a kislány inkább a másik életet választja, mert ott érzi jobban magát, ott teljesedhet ki(bár azért ott hercegnői rangot is ajánlottak neki) és akár életét is adná azért a „nem valós” életért. A remény és félelem szimbólumok párhuzamában teljesedik ki – olvastam ezt valahol és nagyon megtetszett. Egy szebb világban való új életet, ezt akarta a kislány miután már senkije nem maradt a világban. Szóval további szép mondatokkal lehetne illetni a történetet, de ugorgyunk a szereplőkre, hát a kislány jót játszott, a karaktere jól lett megformálva, és eljátszva is, tényleg általa majdnem mindent el is hittél, átélhettél. A kapitány szeméjében a kislány „ellentétét” láttam feltűnni, aki csak győzni akart, nem érdekelte senki, és bármilyen módszerhez is folyamodott, azt akarta, hogy az legyen és történjen, amit ő akar. (lásd a kisfiú személye a megszületés előtt). És sikerült ezt is jól ábrázolni a vásznon a szereplő segítségével. A faunról, meg a tündérekről, hát annyit mondanék nem éppen mesebeli figuráknak tűntek, szerintem. Na de a zene, nem szólhatok semmit, mert a legelejétől nagyon passzolt a történésekhez, aztán ott volt az altatódal, szóval itt nincs mit elemezni. A műfajról annyit, hogy ahogy mondtam, a fantasyt erősnek érzem, mert inkább a háborús rész, vonal erősödött ki jobban a képernyőn. (alig élted bele magad a fantasy vonalba, már vissza is csöppentél a való világba, hm). Egy biztos, hogy a kritikáim ellenére, ez jó film volt, különösen a befejezés sikeredett jóra, bár keretbe foglalt történet volt, de a végkifejlet azért másra sikeredett, mint ahogy azt gondoltam volna. A „mini” háború győztese számomra egy pillanatra nem volt kérdéses, csak az, hogy mi történik a másik világban, hogy hol fog összekapcsolódni a két világ. De vannak olyan jelenetek (lsd.: a fehér manusz a kezébe rakja  a szemeit és úgy lát, stb..), amelyek megmaradnak bennem és ez  azért jó ,még ha több is lehetett volna belőle. Végezetül ajánlom mindenkinek, nemcsak egyszer, bár gyerekeknek a különböző alakok miatt, hát kérdéses, - mert azért az a tündér se nézett ki tündérnek -, de akár többször nézhető kategóriát súrolja.

8,5/10

.::Trailer::.

.::Bővebb infó::.

Képek a filmből: 1 2 3 4

Címkék: 8.5 pans labyrinth faun labirintusa

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkeltes.blog.hu/api/trackback/id/tr40217535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A GÉPÉSZ 2008.03.22. 19:11:30


Guillermo del Toro neve az amerikai popcorn mozikon edződött közönségségnek a Mimic - A Júdás faj, a Penge 2, és a Pokolfajzat című filmekből, míg a művészi vénákkal megáldott mozi nézőnek a 2001-ben készült Ördöggerinc című film miatt lehet ismerős. Toro ekkor egy kisfiú borzalmakkal teli gyermekkorát mutatja be, ahol a természetfeletti, és a tapintható realitás egyenrangúan megfér egymás mellett. Jelen alkotása, pedig egy gyönyörű, és néha mégis brutális mese felnőtteknek a valóság szörnyűségei, és a gyermeki álomszerű mesevilág határmezsgyéjén ingázó Oféliáról.

1944. Spanyolország. A polgárháború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. A tizenegy éves Ofélia apja halála után, terhes édesanyjával a spanyol polgárháborúval hátuk mögött érkezik meg egy sötét erdő által körbezárt, erődítményszerű malomba, ahol mostohaapja, Vidal kapitány az úr. A kislány az őt körülvevő valós szörnyek (brutális nevelőapja), és a háború borzalmai elöl, elmerül a könyvek nyújtotta varázs-történetekben, egészen addig, amíg rá nem talál a saját meséjére. Egy félig szitakötő, félig emberi szerzet a ház mögötti rejtélyes labirintusba vezeti, ahol egy faun várja. Ez a mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője, és csak akkor térhet vissza a királyságban, ha kiállja a mesevilág 3 próbáját, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel... És a könyvekből megismert mitologikus lények, szörnyek és tündérek egyszerre csak életre kelnek…A valós világ, és a fantáziavilág kettősségével operáló fantasy-k valósághoz való viszonya e film kapcsán is különös jelentőséggel bír. Itt a két világ tökéletes egységben jelenik meg. A tündérek repkedése, a Faun beszélgetése, tanácsai, a próbák félelmetes szülöttei, a varázskönyv igazságai, a gyenge esendősége, és az ördögi kísértés semmivel sem valótlanabbak, mint a falusiak nyomorgása, az ellenállók félelme, és küzdelme, az anya lassú haldoklása, vagy a Kapitány kegyetlen brutalitása. A történetben a gonosz egyértelműen gonosz, a jó egyértelműen jó.
A fantázia világa a maga próbatételeivel nem tűnik irreálisabbnak a valós világnál. E két szín eseményei összefüggenek. Mintha hatnának egymásra. Amikor fent rosszabbra fordulnak az események, akkor lent is nagy a baj. A két világ egymásnak válaszolgat. Párhuzamosan kell kiállnia Oféliának a próbákat mindkét világban, akit először csupán a kíváncsisága vezet az ismeretlen fantázia-birodalom felé, ám később rádöbben, hogy tetteivel mindkét világban változások okozója lehet. Az élet próbái egyre kegyetlenebbek, és brutálisabbak A harmadik feladat során Ofélia önfeláldozásával elnyeri méltó jutalmát. Gyönyörű altatódal dúdolása mellett látjuk a rothadó bűnös valós világot itt hagyó, és az új csodás szeretetettel teli világba belépő Ofélia szenvedését, és örömét. Valami véget ért, de mindeközben valami most kezdődik el. Gyönyörűen tökéletes. Eszembe juttatja Kierkegaard mondatait: A zsarnok uralma a halálával ér véget, a mártíré azzal kezdődik.

Boros Ferenc
www.folyoso.hu

VVega · https://debugme.eu/ 2008.04.15. 11:11:56

Csak most láttam. A kritikával meg szószerint egyetértek megint. Nekem is kevés volt a fantasy, sok butaságot el lehetett volna kerülni, én is magasra tettem a mércét a kritikák alapján és összességében mégis nagyon tetszett :)

Nyomek 2008.11.08. 08:40:48

Csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem ez abszolút nem ifjúsági film, bár a fiatal szereplő története ezt sejteti. Ez egy elég durva film, amely az egyik történeti szállal kényezteti, elvarázsolja a nézőt, a másikkal meg pofán vágja. Ritka agresszív jelenetek vannak benne, nyersen tálalva.
A fő szál az, hogy mi lesz a partizánokkal, sikerül-e teljesen elfojtani a lázadást, vagy mégis ők diadalmaskodnak? A feszültség csúcspontja Mercedes kérdőre vonása a kamrakulcsot illetően, amelyet ő hősiesen old meg. A Kapitánynak meg sem fordul a fejében, hogy az általa lenézett partizánok valamelyike árthat neki, főleg nem egy nő!

Persze kap is a pofájára. Az utolsó mondata is arról árulkodik, hogy ő mennyire másképpen gondolkodik magáról, a tetteiről. (amikor azt kéri, hogy majd meséljék el a "nevelt" fiának, hogy ő ki is volt...)

ethan.hunt 2009.01.09. 23:40:10

Helló!
Szerintem ez a film tökéletes és nagyon szép, viszont szomorú is egyben.Hallgassátok meg eredeti-spanyol-nyelven is.Én hozzá tettem a kedvenc filmjeim közé.