The Burning Plain (2008)

inmfc - 2010.02.16. - 2 komment

Az biztos, hogy Guillermo Arriaga nagyon akart bizonyítani. De nagyon. Nem csak magának, nem csak a nézőknek, hanem a kritikusoknak, talán nekik is legfőképp. Egyszerűen csak meg akarta mutatni, mire képes akkor, amikor már nem az íróasztal mögött ül és sorokat vet; valamint, hogy Inarritu nélkül/után is van élet, kvázi ő is el tud bánni - a kiváló szkriptek árnyékában - a rendezői feladatokkal egymaga. Ennek ékes bizonyítékaként álljon is itt akkor a The Burning Plain, aminek, a fentiek értelmében nemcsak írója, hanem rendezője is volt az úriember.

Címkék: 6.5 the burning plain

Ink (2009)

inmfc - 2010.02.15. - 1 komment

Most komolyan, ha a mesélést tanítanák, akkor Jamin Winans-nak bizony bérelt helye lenne az oktatói gárdában. Efelől nincsen kétségem. Valamint afelől sem, hogy ő lenne a kedvenc, aki nem a szép, szivárvány színű meséket tanítaná, mesélné el századszorra, hanem valami újat adna a klisés pókhálókkal teleszőtt filmes agynak. Valami olyan újat, ami bár nem nagyon akarna letérni a kitaposott ösvényről, a jó és rossz harcával éppen, de mégis egy nem mindennapi, hétköznapi csomagolásba vetítené le azt felénk, a nebulónak vagy a nézőnek akár. Kitörölhetetlen képsoraival, karaktereivel, zenéivel pedig, egyszerűen, nem adna másnak esélyt, hogy erre új lapot húzzon, akár csak emeljen - bátor harcosként. Az biztos, hogy egy igazi oroszlánnal van dolgunk kérem szépen, akiről már nem csak feltételes módban lehet színes-szagos jelzőket elsütni, mert valamit már letett az asztalra: valami nehezet, valami emlékezeteset. Ez pedig nem más, mint az Ink, az ő referenciája, ami tintaként hagy nyomot az emlékezetünkben. Vagy csak álmodom?

Címkék: 9 ink

2009 legjobb INSZ filmjei inmfc szerint

inmfc - 2010.01.08. - 8 komment

Ahogy néztem a legjobbakat eszembe jutott, hogy mennyi de mennyi ismeretlenül nagyot szóló darab volt még ebben az évben, akiket ott nem említettem meg még egy bekezdés, még egy sor, még egy szó (cím) erejéig se. Pedig megérdemlik azt, hogy kapjanak egy külön fejezetet az FFK életéből. Megérdemlik, mert mindegyikben ott volt az a titokzatos, már-már mágikus erővel, varázslattal bíró plusz, ami nem minden agyonpénzelt, agyoncgizett filmben található meg csak úgy. Ezeket nevezem én - nem mellesleg - gyöngyszemeknek, csiszolatlan gyémántoknak, melyekből azért évenként fel-felüti a fejét pár darab. S ez most se, 2009-ben se történt másként kérem szépen.

Persze ezek túlnyomó része sajnos nem az idén született, világot látott produktumok közül kerültek ki, de, azért majd sok ikszel a hátam mögött biztosan nagy mosollyal, fejbólintással és egy hetet meghaladó pontszámmal fogom dicsérni őket/ vagy fogok visszagondolni majd erre a tízesre.
 
A listában nem szerepelnek értelemszerűen a legjobbak között már úgyis halálra dicsért Ink és FAQATT társai kft, de ott szerénykednek például régi, régebbi alkotások is, melyek csak most [ebben az évben] kaptak esélyt tőlem. Jobb később, mint soha alapon azonban ezzel a lehetőséggel oly sokan éltek, hogy a végelszámolásban egy fiatal Victoria, egy menekülő brigád, s egy vagy több náci zombi se fért be a következőkben látható legjobbakba, legjobb tízesbe. Akiket, aztán már nincs szívem, meg nincs is időm továbbbontani, sorolni, szóval így egyszerűen szerepelnek itt, mindenféle számok nélkül.
 
Mit is mondhatnék még? Itt vannak ők, tessék, tízen, akik olyan élménycsomagokat hoztak magukkal, hogy azt egyszerűen nehéz lenne elfelejteni nekik. Köszönöm.

Címkék: lista 2009

2009 legjobb filmjei inmfc szerint

inmfc - 2010.01.02. - 12 komment

Lehetett volna jobb, lehetett volna szebb, de 2009 már csak ilyen év volt. A nagy hájpok és felsülések "időszaka", amikor tényleg a rosszabbnál rosszabb folytatások követték egymást a vásznokon, amikor az eredetiség egy apró szikrája is csak néha-néha tudott élménytűzet hozni magával, s amikor a bigre felfújt lufik is kidurrantak sorba.

Egy biztos, magam sem így képzeltem a listámat, de nem kell mentegetőznöm, hisz van egy olyan top10-es listám, itt tovább, amelynek minden egyes darabját néztem sokszor, vagy  nézném is újra bármikor. Élményt, szórakozást, tátott szájakat, felhúzott szemöldököket, kultpillanatokat, kiváló osteket, s felejthetetlen alakításokat, rendezéseket adtak, szolgáltattak, ahogy az el is várható lenne talán. Egyedül, az utóbbi évek klitaposott ösvényén haladó indie részleg az amit lehet piros ponttal ellátni, mert most is hibátlanul működött, úgy ahogy Kelet gyárára sincs továbbra panasz. 

Kár volt tényleg a kihagyott ziccerekért, öngólokért, csattanós kapufákért, a nagy nevekért, akik sok évet ültek egy helyben, hogy kisded álmukat végre elénk dobják történetmentesen. Kár volt - azt mondom, mindenből alábbadni vagy biztosra, középszerre menni, mert ma már a vén öreg rókának az semmit sem jelent. Nem elég a technika, a tartalom is fontos, nem elég a tartalom, a rendezés is fontos, nem elég a rendező, a színész is fontos, nem elég a színész, a néző is fontos. A legfontosabb, aki a piramis tetején állva mondja ki a végső ítéletet. S akkor itt van ez az inmfc fura nicknevű néző, akinek a következő tíz film nyújtotta az év csodás, szomorú, vicces, gyönyörű, kitörölhetetlen, megismételhetetlen stb... pillanatait. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kimaradt egy próféta, egy pandorum hatás, meg a bloom tesók szélhámos filmje, de most jöjjön akkor a top10 csak szubjektíven, a csak 2009-ben gyártott mozikból válogatva. Tessék:

Cirque du Freak: The Vampire's Assistant (2009)

inmfc - 2009.10.27. - Szólj hozzá!

Az egész történet ott kezdődik, hogy „a 14 éves Darren olyan, mint a legtöbb környékbéli srác a kertvárosban”, aztán blablabla történik valami és megváltozik. A napnál is világosabb, kiszámíthatóbb klisé ez a világon, de most megállok fújtatni egyet gyorsan, mert ami következik, az már könyvadaptáció lesz vámpírokkal, vérszipolyokkal meg egy cirkusszal, ahol ilyen rémségek élnek együtt, mint a szakállas nő, a majomlány meg ilyenek. Én mondom, erre tényleg nem vártál ez és ez láttán, mikor már a csapból is a vámpírok folynak… szóval jön az újabb chapter, inkább szőrszálhasogatás, ahol van harc is, feltörekvő fiatalok is, akik háborúkat dönthetnek el, egymaguk. Hogy is van ez?

 
Arról van szó akkor röviden, hogy a fent említett Darren egy megegyezés következményeképp félvámpírrá „változik”, lesz. Csak azért, hogy legjobb titkos barátja életét megmentse, akit meg egyébként ő küldött a kórházi ágyra azzal, hogy ellopta a rémségek cirkuszából azt a pókot, ami aztán megharapta a fiút. Érted? A lényeg azonban, hogy Darren eltűnik, megszűnik létezni, eltemetik meg minden, aztán csatlakozik a mentorhoz, a cirkuszhoz, de persze neki hatalmas (világmegmentő?) szerepe lesz a dolgok alakulásában, a későbbiekben, úgy ahogy a legjobb barátnak is, aki megtalálja a saját oldalát, a másik oldalt éppen. Még mindig nem érted? Nem is kell, majd nézés közben úgy is minden jön magától – azt mondom.
 
Amikor már a vámpírtémára is igaz lesz a lerágott csont szindróma, akkor jön egy újabb, csak hogy kövesse a divatot, amire jelen pillanatban igazán semmi, de semmi szükség nincsen. Bármennyire is kritikusan hangzott ez utóbbi mondat a számból, annyira igaz ez kérem szépen, de annyira. Egyszerűen az a helyzet, hogy ezt jegelni kéne most, s majd pár év múlva újra nekiülni, összeülni, mert ez a előkeresünk egy könyvet, ahol tutira említetést tesznek egy vámpírról, s az majd biztosan bejön a fiatalabb generációnak elképzelés ma már irtó kevés lesz és lett. Akkor is, ha éppen a Twilight láz valamennyire feltüzeli a népet (tiniket)… Azt se kell és lehet persze elfelejteni, hogy nekik készülnek elsősorban ezek a mozik, rendben van, de azért nem hiszem, hogy ez bárkinek is minden igényt kielégítő szórakozás lenne éppen, ami láttán azonnal vámpírosdit szeretne játszani majd a testvérével, at home.
 
Szó se róla, oké, itt is több könyvet gyúrtak össze eggyé, kvázi biztos megizzadtak nagyon ezzel az okosok, de azért simán eleresztették a saját képzelőerejüket is, itt és ott, aminek aztán meg is lett az eredménye. Hiszen, egy kész átlag produktum készült a széles palettára, olyan semmilyen, amiben a történet siralmas, klisés, és buta, s amit egyedül csak a színészek vagy a jó dumák, helyenként mosolygós snittek tudnak megmenteni, feledtetni velünk egy-két percre akár. Ennél több kell, mert a barátom vagy/vagy nem és a nem szívom ki a véredet soha de soha érzelemmentes komoly szövegeken inkább nevetni lehet, mint komolyan venni éppen. A könyvtől való elszakadások, a siralmas befejezés, gyenge pillanatok, szánalmas locsogások, fecsegések miatt, lásd: "Nem az számít mi vagy, hanem, hogy ki vagy” nehéz lesz akkor megmagyaráznom, hogy miért kap egy öt pontomat tőlem, mégis.
 
Magyarázom a bizonyítványom tehát, a kezdés, az első fél óra még rendben is volt, egészen berántott magával meg ebbe a világba, amit aztán ezzel a „szerződéssel” ásott alá végérvényesen. Ezek után, minden egyes újabb a dialógus a másikra tett rá még egy lapáttal - rossz értelemben vett persze. Majd a kis manók abban a szerzetes ruhában meg John C. Reilly szövegei, s szerepe viszi tovább a filmet a szememben. Ők az igazi megmentők, akiket aztán a nagy hálivúdi totál összecsapott befejezés is elnyel, mint ha nem is lettek, léteztek volna. De azért a kezemet a szívemre téve még mindig jobban kikapcsolt, mint az igazán fehér srácok, akik kergették a labdát az erdőben hobbi szinten. Négy helyett inkább öt pont, talán a következő rész is belefér még, de ahogyan egyre többet és többet gondoltam vissza rá az írás közben, úgy ugrott, tört fel minden egyes rossz emlék belőle, ami aztán egy mínusz pontot hozott magával, az eredeti hat helyett. Továbbra is tartom, tessék most erre ráülni, mint tyúk a tojásra, s addig hagyni, míg valami jobb ki nem sül belőle. Ha pedig mégse, akkor jöhettek majd azzal, hogy én megmondtam.

 

Címkék: 5 2009 cirque du freak the vampires assistant

Whiteout (2009)

inmfc - 2009.10.25. - 1 komment

Oké, a film amit Kate Beckinsale zuhanyzós jelenetével adtak el számomra. Nem tagadom, nem is tagadhatom, ezt a tényt, de azért mégis csak furdalta az embert a kíváncsiság, hogy a hatalmas mínuszok közepette fog más is történni a bázison, vagy ennyi, csak ennyi marad meg az utókorra, ebből a filmből. Az igazság az, hogy ennyi, mert az izgalom kimerült abban, hogy alig pár perccel a kezdés után már Kate fittyet hányva a mínuszoknak, nekivetkőzik és letusol egyet. Persze nem akarok sorokon keresztül ezen lovagolni, de azért olvasó, te is észreveszed, észreveheted, hogy a Vakító Fehérségben nem éppen sikerült megfelelni a műfaj követelményeinek. Nagyon nem.

Arról van szó röviden, hogy az Antarktiszon pont akkor kerül elő egy hulla a semmiből, amikor közeleg a féléves éjszaka, a nagy vihar meg eltávozás is napirenden van, mindenki lábában benne van már a go home érzés. S persze már csak a klisé szerint is, nem hagyja ott a mrs. Police, hanem utánajár ennek az esetnek, még ha az életébe is kerül. Vagyis ő erről nem tud, csak akkor ébred rá erre, amikor valaki csákánnyal próbálja elkapni bázison belül és kívül egyaránt. Ki lehet az? Vajon mit akarhat? Ezek alapvetően lehetnének ilyen nyugattalanság állapotot lefestő kérdések, meg „izgalomfokozóak” is egyben, de a készítők tettek arról, hogy ez mind-mind átmenjen unalompercekbe, s üresjáratokba. Kár volt.
 
Úgy igazán nem is a nagy fehérséggel, az arcul csapott széllel, mínuszokkal volt gond, mert azok átjöttek, minden gond nélkül. Sokkal inkább a szkripttel, ami csak nem akart működni, rendesen, oly annyira: hogy tényleg lerágjam a körmömet miatta, ahogy éppen példuál Kate után futnak csákánnyal, vagy érdekeljen már, ami történik, történni fog a vásznon, átment unalomba az egész. Ennél azért több izgalom is belefért volna, különösen akkor, ha a köteles követéses jeleneteket beszámolom, amelyeket megint sikerült elszúrni, s totál érdektelenné kovácsolni számomra. Erre jött még rá, a ne bízz senkiben klisé, meg a múlt állandó felhozása, ami ebben az esetben inkább viccesen, mint komolyan hangzott.
 
Durvulhatott, pöröghetett volna jobban. Ehelyett egy teljesen szürke, váratlan nagy fordulatoktól mentes krimi lett, amiben a meleg, nehéz pillanatokat nagyítóval kell keresni. A színészekről inkább nem is beszélek, mert olyan semmilyen lett a felhozatal Kate-tel együtt. Hiába a csákányos fazon, a levágott ujjak, a nagy meglepődés a vásznon, mert ez így három pont lett, semmi több. Simán kihagyható alkotás, amiben azt mondom: megvolt a lehetőség, de kakaó és normális szkript nélkül ez mit sem ér. Majd legközelebb.

 

Címkék: 3 2009 whiteout

süti beállítások módosítása