Saawariya (2007)

inmfc - 2009.07.31. - Szólj hozzá!

Na kérem, mi lesz akkor, mi lesz az eredménye annak, ha egy Dosztojevszkij művet Bollywood dolgoz fel egyszer csak? Jó kérdés, amire a Saawariya, és a most következő sorok adják majd meg a választ, minden bizonnyal. Annyi biztos, kezdésként, hogy mindannyian érezzük a kontrasztot, ugye, az orosz irodalom nagyja és a színes indiai filmgyár között. Nem is kell ecsetelni, annyiszor elmondtam már, hogy milyen színes-szagos darabok születnek Bwoodban, ehhez képest meglepő, első olvasatra inkább furcsa, már-már vicces az, hogy Dosztojevszkij Fehér éjszakák című elbeszélését vitték filmre és vászonra, ők. Persze olvasva/látva az eddigi indiai remekeket, semmitől se kell félni, vagy megijedni, mert ha más nem, akkor Bwood tényleg képes lehet a megváltásra, a csodára. Képes lehet egy olyan műből filmet készíteni s letenni az asztalra, amihez talán az égvilágon senki nem nyúlt, nyúlna inkább. S ez az, amitől az egész történet meseszerűvé, már-már álomszerűvé válik, s amiből, sajnos, túl sokszor kell, hogy felébredjünk…

 
Az a napnál is világosabb, hogy kompromisszumok nélkül ez a film meg se születhetett volna. Hisz Bwood fő fogyasztói nem ahhoz vannak hozzászokva, hogy ilyen komoly irodalmi témákat, lélekmarcangalós, lélekbe vájkálós történeteket nézegessenek, hanem teljesen máshoz. Harsány színekhez, énekekhez, inkább vidámsághoz, és sorolhatnám még sokáig… Így némileg saját nyelvre kellett az egész irodalmi művet lefordítani, ami alatt azért az alapokat sem szabadott csak úgy megmásítani vagy átírni. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez sikerült, látva a kész produktumot, azonban mégis marad hiányérzet, pár tüske az emberben, még jócskán. Ámbátor, nem lehet elfelejteni ezt a kettőséget sem, ami látszólag rovására ment a szkriptnek, azaz a Saawariya-nak. Ami nem más, mint egy történet egy szerelmi háromszögről. Részletezném még…
 
Egy idegen érkezik a városba, aki megpillantva a hídon álló lányt, egyből beleszeret (szerelem első látásra). Azonnal utána fut, s szeretne mindent megtudni róla, azonban az igazság sokkal szomorúbb, fájóbb, mint azt előre hitte volna. Tudniillik a lány mást szeret, egy olyas valakit, aki elment, de azt ígérte még visszatér. Örökké szerelemnek tűnik ez, de a szerelmes idegen nem hagyhatja ezt, nem hagyhatja, hogy szívét összetörjék. Nap-nap után találkoznak az estében, útra indulnak a városban, s beszélgetnek hosszasan egymásról egymásnak, miközben a fiú reménykedik, a lány pedig csak vár és vár...
 
Vajon az idegennek sikerül elrabolnia a lány szívét? Vajon a lány meddig fog várni, s bízni abban, hogy megérkezik az ő lovagja, s elviszi őt? Vajon a lovag tényleg eljön, ahogy azt ígérte? Igazi szerelmi történet, meseszövögetés folyik itt a Saawariya-ban, amiből mégis valami hiányzik. Ami miatt nem működik úgy bwoodiasan, szélsebes forgókerekekkel. Persze itt nem arról van szó, hogy lassú (az is persze), mert ez egy szerelmi, romantikus sztori, ami így lassan, szépen bontakozik ki általában, abban nincs hiba, hanem arról, hogy egész végig az érezhető bwood keze meg van kötve, és nem tud igazán kiteljesedni. Lehet ez csak tűkeresés a szénakazalban, de az biztos, hogy a mindig jó hangulatban futó b-filmektől ez eltér, hisz a hangulat, az egész varázsa nem jön át, úgy ahogy kellene.
 
Ahogy írtam fentebb is a könyvhöz való viszonyulás, megfelelés miatt lett talán ilyen semmilyen film, ez a Saawariya. Az a fajta film, ami szépnek szép, egyszer megnézel, de utána meg pár hónap múlva már más egyébre nem emlékszel belőle, csak a gyönyörű képekre, felvételekre, a városra, annak minden színére, zugára, lépcsőjére, macskaköves útjára, hídjára és így tovább. Erre lehet is tényleg, mert aligha merem, merjük becsukni szemünket, vagy csak elfordítani a fejünket a nézés közben, mert a szem nem marad szárazon, akkora vizuálorgiára van itt, amit a The Fall óta nem igen láttam. Pedig az egész egy városkában játszódik, azaz egy idő után mindig visszajutunk ugyanahhoz a hídhoz például, de egyáltalán nem bánjuk, bánhatjuk, mert százszor visszanézve is tátott szájjal bámulva, öröm nézni. S akkor, mindeközben, még pluszba, az egész ilyen sötét, kékes színekkel van megspékelve, hogy mindent kékbe látunk olykor.
 
S habár tudom, tudjuk, hogy ez mind semmi, ez nem elég, hogy ez nem tudja megmenteni a gyenge lábakon álló szkriptet, mégis az ilyen képek láttán egyszerűen kifolyik az ember szeme. Nincs mit mellébeszélni: csuda dolgot műveltek - gondolom nem kevés pénzből - ide nekünk a készítők, ami miatt érdemes igazán egyszer odafigyelni rá, ha másért nagyon úgy se lehet. Persze ez azért így nem igaz, mert a zene is van olyan, mint a többi bwoodi alkotásban, teszem azt, hogy a title song akármelyikkel fel is veszi a versenyt. Jó hallgatni, jó nézni, de néha még ez is kevés.
 

Nem az igazi, kicsit erőtlen volt, hiányzott belőle a nagybetűs hangulat, sokszor le is ült, megpihent. A szkript is kevés volt, s a szóban forgó kompromisszumokból ennyire tellett. Lehet jobbat vártam, sőt biztos, így némi csalódással álltam, állhattam fel a fotelből, viszont a zenét, s a brilliant, perfect viuzálorgiát nem tudom neki nem elfelejteni. A színészek nem rosszak, láthattuk őket már máshol, itt, együtt, jó párost alkottak, de abból a bizonyosból várat építeni ők se tudtak. Nem mellesleg a színésznő igen csak szép jelenség, s igazán fel is teheti az a kezét, aki ebbe a tekintetbe nem szeretne bele azonnal… Konklúzió: Szépnek szép, de ez ma már nem elég, sajnos. Öt pont. Örökké Szerelem. Saawariya.

Címkék: 5 saawariya

A bejegyzés trackback címe:

https://filmkeltes.blog.hu/api/trackback/id/tr681280695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása