Keith (2008)

inmfc - 2009.07.14. - 5 komment

Most az a jelenet következik a forgatókönyvben, amikor a sárga autódban ülve, egy kereszteződéshez érsz, és azon gondolkozol, merre tovább. A stop tábla előtt vagy, látod a sok-sok fényt, melyek az irányt jelölik számodra. Te mehetsz előre, egyenesen, jobbra vagy balra, ezek közül bármelyiket választhatod. Mondom, bármelyiket. Egy csomó lehetőséged van. Elkanyarodhatsz valamerre, bele az ismeretlenbe, vagy gurulhatsz tovább egyenesen. Lehet szerencsés vagy, lehet csak egyszerűen őrült. Az biztos, hogy nem kell neked semmi, se drága iskola, se jó jegyek. Számodra az élet úgy egész, ahogy az van, ahogy te azt szeretnéd. Te alakítod, s már az se érdekel különösebben, hogy mit gondolnak rólad. Magasról tojsz rá.

Fiatal vagy, még nagyon fiatal. Kicsit őrült, szeszélyes, bohókás, nem mindennapi figura, ami aztán a védjegyeddé is válik kis idő után. Kerülöd a nagy partykat, a közösségeket, lógsz az órákról, avagy igazán külön(c) életet élsz. Neked a kiskanál is bőven elég, nem akarsz annál többet, ez neked pont így jó és pont így tetszik, kerek. Ellőtted áll még az élet nagy része, egyelőre csak a tortának a kicsi szeletét kaptad meg, amit jól meg kell ízlelned, hogy aztán a többi majd már jöjjön magától, gondtalanul. A gép majd dob mást is – ahogy azt szoktuk mondani. Most egy szép leányzó kerül a középpontba, akinek az arcát nem tudod elfelejteni, olyan gyönyörű. Nem akarod becsukni a szemed soha, de soha, ne hogy elveszítsd akárcsak egyszer.
 
Szóval, van ez lány, aki okos, intelligens, mindenben etalon, és nem jelenthet számára semmi, de semmi sem akadályt. Magabiztos, könnyen veszi a lépcsőfokokat, az ajtók sorra nyílnak meg előtte. Sőt sportol is, és már tervezi a jövőjét, nincs itt semmi gubanc, semmi váratlan, meglepő fordulat vagy esemény. El van tervezve, le van pecsételve, ki van tűzve. Mondhatni különc és szeszélyes hősünk szöges ellentettje. De a zsák valahányszor megtalálja a foltját: a két diákot is összehozza egy kémiai (tantárgy) csoportmunka. Párost (tanulópárt) kell alkotniuk, hogy aztán pár hét után már jó jeggyel búcsúzhassanak el egymástól és tárgytól. A bökkenő csak annyi, hogy a fiú nem éppen a legideálisabb választás, partner a csoportmunkához. Mindennel törődik, foglalkozik csak a tárgy elvégzéséhez szükséges feladattal nem, ami meg a lánynak nagyon fontos, a továbbtanulás szempontjából.
 
A fiú egyre többször hívja el, és akar vele találkozni, nem hagyja nyugodtan a lányt. De nem, nem zaklatásról van itt szó, hanem előre jól pontosan, ügyesen felépített tervről, forgatókönyvről, amit maga az írója kezében tart, az elejétől a végégig. Minden úgy alakul, ahogy azt eltervezte, persze nem számolt egy másik fiúval, de ez mellékszál sem jelenthet akadályt számára. S ahogy fiú, úgy a film szkriptje is kiváló. Habár nincs benne nagy újdonság, és semmi különös, de mégis egyszerűen nagyszerű. Nem csöpögős, nem válik giccsé, hatásvadásszá, hanem minden falat képkocka a helyén van. A jól megírt párbeszédek, az olykor-olykor felcsendülő muzsika, a szépen fel és levezetett cselekmény mind-mind szerves részét képezi ennek a kitűnő, kiváló Keith-nek.
 
Azt hiszem, engem már a szakadék felé guruló furgonnal megvettek. Olyan ez, mint amikor nem ül senki a vezető és anyós ülésben, hanem az autó csak
 gurul előre egyre közelebb és közelebb, miközben te (hátul ülve, fekve) a legmegfelelőbb pillanatra vársz, hogy kiszálljál, de még időben. Az egész folyamat szépen lefesti a fiú minden gondolatát, tervét és érzését a világgal, a világhoz. Ott áll, látja a másik oldalt, a nagy fényeket, a sok mosolygó arcot, viszont ez neki nem kell, csak egyes egyedül egyvalaki, és ez a legfontosabb most, az életében, semmi más.  
 
Ezen kívül tényleg nem tudom mit kéne még elmondani a Keith-ről. Talán csak azt és annyit, hogy ismeretlenül nagyot szóló, nem milliárdokat felöelő, csillogó gyöngyszem és ékkő. Olyan, ami úgy csillog és villog, hogy nem tudsz betelni vele. Kábe az a fajta, aminek az egyszeri elfogyasztása nem elég, hisz ahogy bejön a the end, te azonnal kezdenéd újra. S nem ez is meglepetés, mert annyira hangulatos, titokzatos darab lett, ami nem egyensúlyozik és táncol pengeélen, ami nem csúszik el a banánhéjon, s ami nem utolsó sorban, dráma a javából. Dráma és szeretet, szerelem ötvözete, fiatalon, fiatalokkal, problémákkal, igazságokkal, titkokkal, az élettel. Ez itt és erről szól a Keith, nem árulok zsákbamacskát, látni kell és pont.
 
Jesse McCartney és Elisabeth Harnois a két fiatal, akik körül az egész világ forog. De egyikük sem "roppan" össze, egyikük sem tud összerogyni a súly alatt, hanem igenis játszanak, de még hogy. Egy percre sem hagyják, hogy azt gondold: ez nem igaz, egy percre sem esnek ki a szerepből, és igen a drámai pillanatokkal, helyzetekkel is éppúgy megbirkóznak. Elisabethre ha emlékszel, már a TIH-ban is feltűnt (s elolvadsz tőle, komoly), de Jesse eddig nem sokat hallatott magáról, remélem ez most majd megváltozik. Nagyon szép párost alkottak, mindketten éltek a lehetőséggel, és egy ilyen moziban többet is hoztak az elvártnál, a kötelezőnél, ami még több pluszt ad hozzá a Keith-hez.
 

Az egész annyira könnyed, picit filgúd, hogy az első perctől kezdve lekenyerez ilyen „a filmben az a jelenet” típusú és hasonló/kezdetű dolgokkal, hogy egy percre sem jut eszedbe ásítozni. Unalomfaktor, üresjárat nincs, s akkor még drámainak is drámai, nehéznek is nehéz, szóhóz nem jutsz, egyszerűen nem lehet nem megszeppeni, közbe pedig megnevetett, ha kell. Mosolyt is csal arcodra, meg egyszerre eltűnteni azt. Mindenre képes. Kiváló. S akkor Tree Adams zenéit még meg sem említettem, pirospont, ide nekem az ostet.
 
Akkor hogy lehet az - kérdem én, hogy mégis csak kilenc pont a jutalma. A válasz egyszerű: nem tudja tartani a tempót, s a végére kipukkad a lufi. Lehet csak az én szememet zavarta, sorry, de a befejezés össze lett csapva. Mintha elfogyott volna az erő. Azért a film mást érdemelt volna a végére, mondom ezt úgy, hogy közbe meg halálra s agyon dicsértem, ugye. Így is sima kilenc kijár neki, kérdés nélkül, és ez azért nem akkora tüske, mert ahogy írtam, nézem, nézném újra, bármikor. Figyelj partner: kötelező.

Címkék: 9 keith

A bejegyzés trackback címe:

http://filmkeltes.blog.hu/api/trackback/id/tr321249314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

sjbee 2009.07.17. 10:03:51

Olyan szó, h összetorpan egyszerűen nincs - talán "összeroppant"-ot akartál írni...

duran6 2009.07.24. 20:04:51

A ten inch után megint egy gyöngyszem, ráadásul u.azzal a főszereplővel. 9/10
Harnois kisasszony meg.... huh!

Plota 2009.08.06. 23:16:28

Gratulálok, nagyon jó lett ez a bemutató!
A filmet most néztem 5 napon belül másodszor, de a héten szerintem még nem utoljára. Hihetetlen jó! Ajánlom mindenkinek!

duckit · http://gonduzo.blog.hu/ 2009.09.20. 22:57:54

Na nekem meg ez valahogy nem jött át. :- )
A Ten Inch baromira tetszett, de ebbe a filmbe egyáltalán nem tudtam magam beleélni.
Végül is simán elment az a másfél óra, de úgy vártam már a végét.
A kisasszony klassz volt, de a srác valamiért idegesített.
Nem volt rossz a film, de ehhez is hangulat kell. Ami nekem nem volt meg ezek szerint.
(a kedvesem választott, én egy svéd thrillert néztem volna)
7/10.