Már a megjelenést megelőző trailerek és poszterek is arra akarták leginkább felhívni a nagyérdemű figyelmét, hogy itt aztán Jet Li és Jackie Chan majd összecsap egy pár pillanat erejéig, amire eddig nem nagyon volt példa, és amire talán többen is vártak, mint magára a filmre. Maradjunk annál a velős megállapításnál, hogy ebből vajmi keveset láthattunk, tehát nem azt kaptuk, amire számítottunk, vagy inkább én úgy fogalmaznék, hogy kaptunk mást, amitől azért nem tartjuk olyan rossznak ezt a Forbidden Kingdom-ot. De elég a rébuszokból, jöjjenek a tények.

---

A sztori elég egyszerűen ki lett találva. Nem sokat gondolkoztak rajta a készítők, az messziről látszik. Hiszen főhősünk (valami tinédzser korú) a jelenből belecsöppen a régi világba, Kínába (a múltba), és ott mesterei segítségével már 360 fokos fordulatot meg jó pár kilót felvéve tudja már használni és forgatni a kardot, botot, meg mi egymást és tud kungfuzni, holott előző életében kerülte a verekedést, mint a bűnt. Elhiszzük nagyvonalúan, persze. De a hangsúly nem ezen a van a történet szempontjából, hanem azon, hogy az a bizonyos bot, a Majomkirályé, akinek vissza kell jutatnia majd azt a történet végéig, a bökkenők bökkenője azonban, hogy ő jelenleg le lett fagyasztva. De amondó vagyok elég ebből.

Amint az látható, a forgatókönyv nem nagy erőssége a darabnak. A szokásos, ilyen fajta filmekből épít, ami azért nem baj, de nem ártana nekünk néha egy kis újdonság érzetből pár szellő. Az ilyen kungfus filmek sosem tartoztak a kedvenceim közé, úgy ahogy JC se lopta be magát a szívembe az évek film megtekintései alatt, és ezért nem ültem oda nagy elvárásokkal a film elé, amely elsősorban, a fényképezéssel, zenével, és a bámulatos kezdésével, kisebb humorral tudott "levenni a lábamról". Persze azért nem estünk hanyatt, mert az alapsztori, a színészek játéka elég gyatrára sikeredett, úgy ahogy a befejezéssel is vannak még komolyabb problémáink klisés szinten, de ezt hagyjuk.

Ha már a szereplőket említettem, akkor Jackie barátunk elég vicces, valaki értheti szomorú és szánalmas produkcióval és kinézettel rukkolt elő, de így vélekedünk társáról Jet Li-ről is, vagy a kis fiunkról, akiről tényleg elhittük a végére, hogy már nagyfiú lett belőle. Nagyon csalódtam a játékokban, nem tudnám megmondani pontosan mit is vártam a két színésztől, talán csak annyit, hogy viszik a hátukon a filmet és ennyi, de úgy látszik, és remélem ezt nem azért mondom, mert nem a kedvenceim közé tartoznak, de ez már túl sok volt nekik. Ezt a szerepet, és arcot, mindketten nagyon könnyen elő tudták húzni a balzsebükből, mindenféle komolyabb megerőltetés nélkül, elég csak Jackie Részeges történeteire gondolni, és már is felvillan előttünk egy összefüggés halmaz.

---

Ha mindent egybeveszek, szorzok, osztok, akkor is ez csak a négyest (a tízből) tudja súrolni. És ha még egyszer elővenném akkor az talán csak a képek, és a zene miatt lenne, de erre elég kevés lehetőségem van, úgy mint a legközelebbi JL és JC ütközetre egy filmben legalább kétszer és öt perc hosszúságban.